1Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérõ- kötelet.
1Pakėlęs akis, pamačiau vyrą, kuris laikė rankoje matavimo virvę.
2És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
2Aš paklausiau: “Kur tu eini?” Jis man atsakė: “Matuoti Jeruzalės, kad sužinočiau jos plotį ir ilgį”.
3És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal [is] kijöve eléje.
3Angelas, kalbėjęs su manimi, išėjo priekin, o kitas angelas atėjo priešais jį.
4És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek és barmok sokasága miatt.
4Jis tarė anam: “Bėk, pranešk šiam jaunuoliui, kad Jeruzalėje bus gyvenama ir už miesto sienų dėl daugybės žmonių ir gyvulių”.
5Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!
5“Aš,sako Viešpats,būsiu jai ugnies siena ir būsiu šlovė joje.
6Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
6Bėkite iš šiaurės krašto,sako Viešpats,nes Aš jus išsklaidžiau į visas keturias puses,sako Viešpats.
7Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
7Gelbėkis, Sione, gyvenantis su Babilono dukterimi!”
8Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsõség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefényét bántja.
8Taip sako kareivijų Viešpats, kurio šlovė siuntė mane pas tautas, kurios plėšė jus: “Kas paliečia jus, paliečia mano akies vyzdį!
9Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.
9Aš pakelsiu ranką prieš juos, ir jie taps savo tarnų grobiu. Tada jūs žinosite, kad kareivijų Viešpats siuntė mane.
10Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
10Džiūgauk ir būk linksma, Siono dukra, nes Aš ateinu ir gyvensiu tavyje,sako Viešpats.
11És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
11Tuomet daug tautų prisijungs prie Viešpaties ir taps mano tauta. Aš gyvensiu tavyje ir tu žinosi, kad kareivijų Viešpats siuntė mane pas tave.
12És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
12Viešpats vėl valdys Judą, kaip savo paveldą šventame krašte, ir Jeruzalė vėl taps išrinktuoju miestu.
13Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.
13Tenutyla kiekvienas kūnas Viešpaties akivaizdoje, nes Jis pakilo iš savo šventos buveinės”.