¹Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arczátlan nemzet,

¹Susirinkite, taip, susirinkite, nemėgstama tauta,

²Mielõtt szûlne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!

²kol dar nepriimtas sprendimas­ diena praeis kaip pelai,­kol neužgriuvo Viešpaties baisioji rūstybė, kol neatėjo Viešpaties rūstybės diena!

³Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az õ ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!

³Visi krašto romieji, kurie vykdote Jo įsakymus, ieškokite Viešpaties, ieškokite teisumo, ieškokite nuolankumo! Gal išvengsite Viešpaties rūstybės?

⁴Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben ûzik el, és Ekron kiirtatik.

⁴Gaza taps negyvenama vieta, o Aškelonas­dykuma. Ašdodo gyventojai bus vidudienį išvaryti, Ekronas išrautas su šaknimis.

⁵Jaj a tenger vidékén lakóknak, a Kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel.

⁵Vargas jums, pajūrio gyventojai, keretų tauta! Viešpaties žodis prieš jus: “Kanaane, filistinų šalie, Aš sunaikinsiu tave, liksi be gyventojų”.

⁶És a tenger vidéke legelõkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen.

⁶Pajūrio kraštas taps avių ganyklomis ir gardais.

⁷És [az a] vidék a Júda házának maradékáé lesz, õk legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja õket az Úr, az õ Istenök, és visszahozza az õ foglyaikat.

⁷Pajūris atiteks Judo namų likučiui: prie jūros jie ganys bandas, o vakare ilsėsis Aškelone. Viešpats, jų Dievas, aplankys juos ir parves jų ištremtuosius.

⁸Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az õ határok ellen.

⁸“Aš girdėjau moabitų plūdimą ir amonitų piktžodžiavimą, kai jie plūdo mano tautą ir didžiavosi prieš jos kraštą.

⁹Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermõ föld, só-telep és pusztaság örökre; népem maradéka prédálja fel õket, és nemzetségem ivadékai bírják majd õket.

⁹Todėl, kaip Aš gyvas,­sako kareivijų Viešpats, Izraelio Dievas,­Moabas taps Sodoma ir Amonas­Gomora, piktžolių laukais bei druskos duobėmis ir tyrais per amžius. Mano tautos likutis juos apiplėš ir pasisavins jų kraštą”.

¹⁰Ez [esik meg] rajtok az õ kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.

¹⁰Jie bus nubausti už išdidumą ir kareivijų Viešpaties tautos plūdimą.

¹¹Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.

¹¹Baisus bus jiems Viešpats. Jis sunaikins visus jų krašto dievus, tada garbins Jį visos pagonių salos.

¹²Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg õket.

¹²Jūs, etiopai, taip pat būsite žudomi mano kardu.

¹³És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.

¹³Jis išties savo ranką į šiaurę ir sunaikins Asiriją, pavers Ninevę dykyne:

¹⁴És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban [azoknak] szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!

¹⁴ji bus ganykla bandoms ir poilsio vieta visiems žvėrims. Vanagai ir apuokai nakvos ant kolonų, jų balsai girdėsis languose. Slenksčiai bus nuniokoti, kedro lentos bus nuplėštos.

¹⁵Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, a mely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lõn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét.

¹⁵Džiūgavęs miestas, kuris taip saugiai gyveno, galvodamas: “Aš ir niekas kitas!” Kuo jis pavirto? Dykyne, gyvulių ganykla. Kiekvienas praeidamas švilps ir mos ranka.