¹És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.

¹¶ I hapainga ake ano ahau e te wairua, a kawea ana e ia ki te keti ki te rawhiti o te whare o Ihowa, ki tera e anga ra ki te rawhiti. Na i te kuwaha o te keti e rua tekau ma rima nga tangata; a i kite ahau i roto i a ratou i a Iaatania tama a Aturu raua ko Peratia tama a Penaia, he rangatira no te iwi.

²És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,

²Na ka mea ia ki ahau, E te tama a te tangata, ko nga tangata enei e whakaaro ana i te kino, e whakatakoto ana i te tikanga he i roto i tenei pa:

³Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez [a város] a fazék, mi pedig a hús.

³E ki ana, kahore ano i tata te wa e hanga whare ai: ko tenei pa te kohua, ko tatou te kikokiko.

⁴Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!

⁴Mo reira poropititia te he mo ratou; poropititia, e te tama a te tangata.

⁵És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.

⁵Na ka tau te wairua o Ihowa ki ahau, a ka mea ki ahau, Ki atu, Ko te kupu tenei a Ihowa, Ko ta koutou korero tenei, e te whare o Iharaira: na, ko na mea e puta ake ana i o koutou wairua, mohio tonu ahau.

⁶Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.

⁶Kua whakatokomahatia e koutou a koutou tupapaku ki tenei pa, kua whakakiia ano e koutou ona huarahi ki te tupapaku.

⁷Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belõle.

⁷Mo reira ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa, Ko a koutou tupapaku kua hinga nei i a koutou ki waenganui o tenei pa, ko ratou te kikokiko, ko tenei pa te kohua: ko koutou ia ka whakaputaina atu i waenganui o konei.

⁸Fegyvertõl féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az Úr Isten.

⁸I wehi koutou i te hoari; ka kawea mai ano e ahau te hoari ki a koutou, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.

⁹És kiviszlek titeket belõle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.

⁹Ka whakaputaina atu ano koutou e ahau i waenganui o konei, ka hoatu ki te ringa o te tangata ke, ka mahia ano e ahau he whakawa i waenganui i a koutou.

¹⁰Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

¹⁰Ka hinga koutou i te hoari; ka whakawakia koutou e ahau ki te rohe o Iharaira, a ka mohio koutou ko Ihowa, ahau.

¹¹E [város] ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.

¹¹E kore tenei pa e waiho hei kohua mo koutou, e kore ano hoki koutou e waiho hei kikokiko mo roto; ka whakawakia koutou e ahau ki te rohe o Iharaira;

¹²És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.

¹²A ka mohio koutou ko Ihowa ahau; kihai hoki koutou i haere i runga i aku tikanga, a kihai i mahia e koutou aku whakaritenga, engari i rite tonu a koutou mahi ki nga ritenga a nga iwi i tetahi taha, i tetahi taha o koutou.

¹³És lõn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!

¹³Na i ahau e poropiti ana, ka mate a Peratia tama a Penaia. Katahi ahau ka tapapa ki raro, he nui toku reo ki te karanga, i mea ahau, Aue, e te Ariki, e Ihowa! ka poto rawa ranei i a koe nga morehu o Iharaira?

¹⁴És lõn az Úrnak szava én hozzám, mondván:

¹⁴¶ I puta mai ano te kupu a Ihowa ki ahau, i mea ia,

¹⁵Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikrõl Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.

¹⁵E te tama a te tangata, ko ou tuakana, ko ou teina, ko ou whanaunga, ko te whare katoa ano o Iharaira, rupeke, rupeke, ko ratou enei, kua ki mai nei nga tangata o Hiruharama ki a ratou, kia matara atu i a Ihowa; kua homai tenei whenua ki a matou hei kainga tupu:

¹⁶Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem õket a pogányok közé, és szétszórtam õket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid idõre a tartományokban, a melyekbe mentek.

¹⁶Mo reira me ki atu, Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa, Ahakoa i maka atu ratou e ahau ki tawhiti, ki roto ki nga iwi, ahakoa i whakamararatia ratou e ahau ki nga whenua, ka ai ano ia ahau hei wahi tapu mo ratou i nga whenua e tae ai ratou mo te wa nohinohi nei.

¹⁷Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyûjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.

¹⁷Mo reira me ki atu, Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa, Ka kohikohia koutou e ahau i roto i nga iwi, ka huihuia ano i nga whenua i whakamararatia ai koutou, ka hoatu ano e ahau te oneone o Iharaira ki a koutou.

¹⁸És bemennek oda és eltávolítják minden õ fertelmességeit és minden útálatosságait õ belõle.

¹⁸Ka tae ano ratou ki reira, ka whakakahoretia ano e ratou nga mea whakarihariha katoa o reira, me nga mea anuanu o reira.

¹⁹És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kõszívet az õ testökbõl, és adok nékik hússzívet;

¹⁹Ka hoatu ano e ahau he ngakau kotahi ki a ratou, ka hoatu ano he wairua hou ki a koutou; ka tangohia ano e ahau te ngakau kohatu i o ratou kikokiko, a ka hoatu he ngakau kikokiko ki a ratou:

²⁰Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megõrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.

²⁰Kia haere ai ratou i runga i aku tikanga, kia puritia ai aku whakaritenga, mahia iho: a waiho tonu iho ratou hei iwi maku, ko ahau ano hei Atua mo ratou.

²¹De a kiknek szívök az õ fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.

²¹Ko te hunga ia kei te whai nei o ratou ngakau i te ngakau o a ratou mea whakarihariha, o a ratou mea anuanu, ka utua e ahau o ratou ara ki runga ki o ratou mahunga, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.

²²És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsõsége rajtok felül vala.

²²¶ Katahi ka ara nga parirau o nga kerupima, a ko nga wira i to ratou taha; i runga ano hoki te kororia o te Atua o Iharaira i a ratou, i te taha ki runga.

²³És felszálla az Úrnak dicsõsége a város közepébõl, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.

²³Na ka kake te kororia o Ihowa i roto i te pa, tu rawa ki runga ki te maunga ki te taha ki te rawhiti o te pa.

²⁴A lélek pedig felvõn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla elõlem a látás, a melyet láttam.

²⁴Muri iho ka hapainga ahau e te wairua, he mea i roto i te whakakitenga, na te wairua o te Atua, ki Karari, ki nga whakarau. Heoi ka kake atu i ahau te kitenga i kitea e ahau.

²⁵És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentetett.

²⁵Na korerotia ana e ahau ki nga whakarau nga mea katoa i whakakitea ki ahau e Ihowa.