¹És lõn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendõben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:

¹¶ I puta mai ano te kupu a Ihowa ki ahau, i te iwa o nga tau, i te tekau o nga marama, i te tekau o nga ra o te marama, i mea,

²Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, épen ezen napét: Babilon királya épen ezen a napon jött Jeruzsálemre.

²E te tama a te tangata, tuhituhia te ingoa o tenei ra, o tenei ra kotahi rawa nei: ko te tino ra tenei i anga nui ai te kingi o Papurona ki Hiruharama.

³És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.

³Korerotia hoki tetahi kupu whakarite ki te whare whakakeke, mea atu ki a ratou, Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa; Whakaekea te kohua, whakaekea, ringihia ano he wai ki roto.

⁴Gyûjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.

⁴Kohikohia ano ona wahi ki roto, nga wahi pai katoa, te huha, te peke; whakakiia ki nga wheua pai rawa.

⁵Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is [a fazék] alá; forrald erõsen, még csontjai is fõjjenek benne.

⁵Tikina te hipi pai rawa, me haupu nga wheua ki raro i a ia; kia nui te koropuputanga; ae ra, kohuatia ona wheua ki roto.

⁶Ezokáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.

⁶Mo reira ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa, Aue, te mate mo te pa toto, me te kohua he waikura nei tona, kihai nei tona waikura i tahia! whakaputaina ki waho tenei wahi ona, tenei wahi ona; kahore tetahi rota i tau ki runga i a ia.

⁷Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.

⁷No te mea kei roto i a ia ona toto, kua waiho e ia ki runga ki te kamaka; kihai i ringihia e ia ki te whenua, kia hipokina ai ki te puehu;

⁸Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.

⁸He mea kia puta ake ai te weriweri ki te rapu utu, kua waiho e ahau ona toto ki runga ki te kamaka, kei hipokina.

⁹Azért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak! én is nagy máglyát rakok!

⁹Na reira tenei kupu a te Ariki, a Ihowa, Aue, te mate mo te pa toto! maku ano e whakanui tona puranga wahie.

¹⁰Bõven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, fõzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfõjjenek.

¹⁰Purangatia te wahie, whakaungia te ahi, kia pai rawa te kohua i nga kiko; meatia marietia kia pupuru nga kai, kia wera hoki nga wheua.

¹¹És állítsd üresen az õ szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája.

¹¹Ka tu kau, whakaturia ki runga ki ona ngarahu, kia mahana ai, kia wera ai tona parahi, kia rewa ai tona poke i roto, kia poto ai te waikura.

¹²A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az õ sok rozsdája, tûzbe hát rozsdájával!

¹²Kua hoha ia i te mahi; otiia kihai tona waikura nui i puta atu i roto i a ia; kahore tona waikura i kore i te ahi.

¹³A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom haragomat rajtad.

¹³He he kei roto i tou poke: na, mea noa ahau i a koe kia ma, a kihai koe i ma; mo reira e kore tou poke e whakamakia a muri ake nei, kia makona ra ano toku riri ki a koe.

¹⁴Én, az Úr szólottam; jõni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te útaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.

¹⁴Naku, na Ihowa te kupu: ka rite, ka mahia ano e ahau, e kore taku e taka, e kore ano ahau, e manawapa, e kore e ripeneta; ka rite ki ou ara, ka rite ki au mahi ta ratou whakawa mou, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.

¹⁵És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁵¶ I puta mai ano te kupu a Ihowa ki ahau; i mea,

¹⁶Embernek fia! ímé, én elveszem tõled szemeidnek gyönyörûségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könyed ne hulljon.

¹⁶E te tama a te tangata, ka tangohia mai e ahau i tou taha ta ou kanohi i hiahia ai, ka whakapangia ki te mate: kaua ano ia e uhungatia, kaua e tangihia, kaua ou roimata e puta.

¹⁷Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.

¹⁷E tangi, engari kia ngawari; kauaka he uhunga tupapaku, herea tou tupare ki runga ki a koe, kuhua ano ou hu ki ou waewae, kaua ano ou ngutu e araia, kaua ano e kainga te taro tangata.

¹⁸És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.

¹⁸Heoi i korero ahau ki te iwi i te ata; a i te ahiahi ka mate toku hoa wahine: na i te ata ka meatia e ahau te mea i whakahaua ki ahau.

¹⁹És mondá nékem a nép: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit [jelentenek] ezek nékünk, hogy te így cselekszel?

¹⁹Na ka mea te iwi ki ahau, E kore ianei e korerotia e koe ki a matou, he aha mo matou ena mea e meatia na e koe?

²⁰És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:

²⁰Ano ra ko ahau ki a ratou, I puta mai te kupu a Ihowa ki ahau, i mea,

²¹Mondd meg az Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én megfertéztetem szenthelyemet, a ti erõsségteknek kevélységét, szemeitek gyönyörûségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.

²¹Mea atu ki te whare o Iharaira, Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa: Tenei ahau te whakapoke nei i toku wahi tapu, i ta koutou i whakaii ai, i ta koutou kanohi e hiahia nei, i te mea e manawapatia ana e to koutou wairua: na, ko a koutou tama, k o a koutou tamahine, i mahue nei ki a koutou, ka hinga i te hoari.

²²És úgy cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,

²²A ko ta koutou e mea ai ka rite ki taku i mea nei: e kore o koutou ngutu e araia, e kore ano koutou e kai i te taro tangata.

²³S fejékességtek fejeteken, és saruitok lábaitokon lesznek; nem sírtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vétkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.

²³E mau ano o koutou tupare ki o koutou mahunga, o koutou hu ki o koutou waewae; e kore koutou e uhunga, e kore e tangi; engari ka memehia atu i runga i o koutou he, ka koingo ki tetahi, ki tetahi.

²⁴És lészen néktek Ezékiel csodajelül: a mint õ cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljõ; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

²⁴A hei tohu a Ehekiera ki a koutou: ka rite ki nga mea katoa i mea ai ia ta koutou e mea ai: ka pa mai tenei, ka mohio koutou ko te Ariki ahau, ko Ihowa.

²⁵És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tõlök erõsségöket, dicsõségök örömét, szemeik gyönyörûségét és lelkök kívánságát, fiaikat és leányaikat:

²⁵Na, ko koe, e te tama a te tangata, he teka ianei i te ra e tangohia atu ai e ahau to ratou kaha, to ratou koa whakakororia, ta o ratou kanohi e hiahia ai, ta o ratou ngakau e okaka tonu ai, a ratou tama, a ratou tamahine,

²⁶Azon a napon, a ki megmenekült, eljõ hozzád, hogy hírt mondjon néked.

²⁶I taua ra ka haere mai te mea i mawhiti ki a koe kia rongo ai ou taringa?

²⁷Azon a napon megnyílik szád ott a megmenekült elõtt, és szólasz és tovább nem maradsz néma; s leszel nékik csodajelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

²⁷I taua ra ka puaki tou mangai ki te tangata i mawhiti, a ka korero, kore ake ou wahangu; hei tohu hoki koe ki a ratou; a ka mohio ratou ko Ihowa ahau