¹És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

¹¶ I puta mai ano te kupu a Ihowa ki ahau, i mea,

²Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felõl, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?

²E te tama a te tangata, poropititia he he mo nga hepara o Iharaira, poropititia, mea atu ki a ratou, ara ki nga hepara, Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa mo nga hepara; Aue, te mate mo nga hepara o Iharaira, e whangai nei i a ratou ano! He tek a ianei me whangai te kahui e nga hepara?

³A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.

³E kainga ana te ngako e koutou, e kakahuria ana e koutou te huruhuru, e patua ana e koutou nga mea momona; ko nga hipi ia, kahore ratou e whangaia e koutou.

⁴A gyöngéket nem erõsítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elûzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;

⁴Kihai i whakakahangia e koutou nga turoro, kihai nga mea mate i rongoatia e koutou, te mea i whati kihai i takaia e koutou, kihai ano i whakahokia mai e koutou te mea i aia atu, kihai i rapua te mea i ngaro; heoi he taikaha, he nanakia, ta koutou whakahaere tikanga ki a ratou.

⁵Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lõnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;

⁵Na marara noa atu ratou i te kore hepara: riro ana hei kai ma nga kirehe katoa o te parae, a i marara noa atu ratou.

⁶Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.

⁶I atiutiu noa atu aku hipi i runga i nga maunga katoa, i runga i nga pukepuke tiketike katoa: i marara noa atu aku hipi i runga i te mata katoa o te whenua, kahore hoki he tangata hei rapu, hei whakataki i a ratou.

⁷Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:

⁷¶ Mo reira, e nga hepara, whakarongo ki te kupu a Ihowa;

⁸Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lõn, és lõn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;

⁸E ora ana ahau, e ai ta te Ariki, ta Ihowa, na kua waiho nei aku hipi hei taonga parau, kua waiho ano aku hipi hei kai ma nga kirehe katoa o te parae, i te kore hepara, kihai nei hoki aku hepara i rapu i aku hipi, heoi whangaia ana ko ratou ano e nga hepara, kihai i whangai i aku hipi;

⁹Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:

⁹Mo reira, e nga hepara, whakarongo ki te kupu a Ihowa;

¹⁰Így szól az Úr Isten: Ímé, [megyek] a pásztorok ellen, és elõkérem nyájamat az õ kezökbõl, s megszüntetem õket a nyáj legeltetésétõl, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.

¹⁰Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa; Hei hoariri tenei ahau mo nga hepara; a ka rapu utu ahau mo aku hipi i o ratou ringa, ka whakamutua ano e ahau ta ratou whangai hipi; e kore hoki nga hepara e whangai i a ratou ano i muri nei; a ka whakaoran gia e ahau aku hipi i roto i o ratou mangai, kei waiho hei kai ma ratou.

¹¹Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.

¹¹Ko te kupu hoki tenei a te Ariki, a Ihowa; Nana, ka rapu ahau, ahau tonu nei, i aku hipi, ka kimihia marietia.

¹²Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom õket minden helyrõl, a hova szétszóródtak a felhõnek s borúnak napján.

¹²Ka rite ki te kimi a te hepara i tana kahui i te ra e tae ai ia ki roto ki ana hipi kua tohatoha noa atu, ka pena ano taku kimi i aku hipi; ka whakaorangia ano ratou e ahau i nga wahi katoa i marara atu ai ratou i te ra tukupu, i te ra pouri.

¹³És kihozom õket a népek közül s egybegyûjtöm a földekrõl, és beviszem õket az õ földjökre, és legeltetem õket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.

¹³Ka whakaputaina ano ratou e ahau i roto i nga iwi, ka whakaminea mai i nga whenua, ka kawea hoki ki to ratou oneone; a ka whangaia ratou e ahau ki runga ki nga maunga o Iharaira, ki te taha o nga awa, ki nga wahi katoa o te whenua e nohoia ana.

¹⁴Jó legelõn legeltetem õket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelõn legelnek Izráel hegyein.

¹⁴Ka whangaia ratou e ahau i te wahi tarutaru pai, a hei runga i nga maunga tiketike o Iharaira he puninga mo ratou: ka takoto ratou ki reira ki te puninga pai, ka kai ano ratou i runga i nga maunga o Iharaira i nga wahi momona te tarutaru.

¹⁵Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg õket, ezt mondja az Úr Isten;

¹⁵Ko ahau tonu hei whangai i aku hipi, ko ahau ano hei mea i a ratou kia takoto, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.

¹⁶Az elveszettet megkeresem, s az elûzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erõsítem; és a kövéret s erõset elvesztem, [és] legeltetem õket úgy, mint illik.

¹⁶Maku e rapu te mea i ngaro, maku ano e whakahoki mai te mea i aia atu, maku e takai te mea i whati, maku ano e whakakaha te mea turoro: na, ko te mea momona, ko te mea kaha, ka ngaro i ahau; ka whangaia ratou e ahau i runga i te whakawa.

¹⁷Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.

¹⁷¶ Na, ko koutou, e aku hipi, ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa; Nana, ka whakaritea e ahau te whakawa a tetahi hipi ki tetahi hipi, a nga hipi toa ano ratou ko nga koati toa.

¹⁸Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelõt legelitek, hogy még legelõitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?

¹⁸He mea iti ianei ki a koutou ta koutou kai i nga wahi tarutaru pai, i takahia ai e koutou te toenga o ta koutou kai ki o koutou waewae? ta koutou inu hoki i nga wai purata, a whakapokea ake e koutou te toenga ki o koutou waewae?

¹⁹És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!

¹⁹Na, ko aku hipi, ka kai ratou i nga takahanga a o koutou waewae, ka inu hoki i ta o koutou waewae i whakapoke ai.

²⁰Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,

²⁰Mo reira ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa, ki a ratou; Nana, maku, maku tonu nei e whakarite te whakawa a te hipi momona raua ko te hipi hiroki.

²¹Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erõtelent, míg szétszórván, azokat kiûzitek;

²¹No te mea kua tute koutou ki o koutou kaokao, ki o koutou peke, a kua akina e koutou nga mea mate ki o koutou hoana, a marara ake ratou i a koutou ki waho noa atu;

²²És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.

²²Na reira ka whakaora ahau i aku hipi; e kore ano ratou e waiho i muri nei hei pahuatanga; ka whakaritea ano e ahau te whakawa a tetahi hipi ki tetahi hipi.

²³És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse õket: az én szolgámat, Dávidot, õ legelteti õket s õ lesz nékik pásztoruk.

²³A ka whakaritea e ahau kotahi te hepara mo ratou, mana ratou e whangai, ara taku pononga a Rawiri; mana ratou e whangai, a ko ia hei hepara mo ratou.

²⁴Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.

²⁴Ko ahau, ko Ihowa, hei Atua mo ratou, a ko taku pononga, ko Rawiri, hei rangatira i roto i a ratou; naku, na Ihowa, te kupu.

²⁵És szerzek õ velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrõl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdõkben.

²⁵Ka whakaritea ano e ahau he kawenata mo te rongo mau ki a ratou, ka whakamutua hoki te noho o nga kirehe kikino ki te whenua; a ka noho ratou ki te koraha, te ai he wehi, ka moe ano ki nga ngahere.

²⁶És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek.

²⁶A ka meinga ratou e ahau, me nga wahi ano i toku pukepuke a karapoi noa, hei manaakitanga; a ka meinga e ahau te ua kia heke iho i te wa i tika ai; a ka uaina iho nga manaaki.

²⁷A mezõ fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem õket azok kezébõl, kik õket szolgáltatják.

²⁷Na ka hua nga hua o te rakau o te parae, ka tukua mai ano ona mau e te whenua, ka noho humarie hoki ratou ki to ratou whenua; ka mohio ano ratou ko Ihowa ahau, ina motu i ahau nga here o to ratou ioka, a ka riro ratou i ahau i roto i te ringa o o ratou kaiwhakamahi.

²⁸És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg õket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze õket.

²⁸A, e kore ratou e waiho i muri nei hei pahuatanga ma nga iwi, e kore hoki e kainga e te kirehe o te whenua; engari ka noho humarie ratou, te ai he kaiwhakawehi.

²⁹És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;

²⁹A ka ara i ahau he mahuri whai ingoa ma ratou, e kore hoki ratou e riro i te hemokai i runga i te whenua, e kore ano e mau ki a ratou te numinumi i nga tauiwi a muri ake nei.

³⁰És megismerik, hogy én, az Úr, az õ Istenök, velök vagyok, és õk népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;

³⁰Na, ka mohio ratou ko ahau, ko Ihowa, ko to ratou Atua, kei a ratou, a ko ratou, ko te whare o Iharaira, he iwi naku, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.

³¹Ti pedig az én juhaim, legelõm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.

³¹Na, ko koutou, ko aku hipi, ko nga hipi e whangaia ana e ahau, he tangata koutou, ko ahau hoki to koutou Atua, e ai ta te Ariki, ta Ihowa.