1Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kõszálra, a melybõl kivágattattatok, és a kútfõ nyílására, a melybõl kiásattatok!
1¶ Whakarongo ki ahau, e koutou e whai na i te tika, e rapu na i a Ihowa; titiro ki te kohatu i haua mai ai koutou, ki te poka i te rua i keria mai ai koutou.
2Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szûlt, hogy egymagát hívtam el õt, és megáldám és megszaporítám õt.
2Titiro ki a Aperahama, ki to koutou matua, ki a Hera hoki i whanau ai koutou: he kotahi hoki ia, karangatia ana ia e ahau, manaakitia ana, whakanuia ana.
3Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!
3Ta te mea kua whakamarie a Ihowa i Hiona; kua whakamarie ia i ona wahi katoa ka ururuatia, kua mea hoki i tona wahi koraha kia rite ki Erene, i tona wahi titohea kia rite ki te kari a Ihowa; he koa, he hari, ka kitea i roto, he whakawhetai, me te reo hoki e waiata ana.
4Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tõlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
4¶ Whakarongo ki ahau, e aku tangata, kia whai taringa ki ahau, e taku iwi: ka puta atu hoki he ture i roto i ahau, ka takoto ano i ahau taku whakawa hei whakamarama mo nga iwi.
5Közel igazságom, kijõ szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.
5Kei te tata mai toku tika; kua puta taku whakaora, ma oku ringa e whakawa mo nga iwi: ka tatari ki ahau nga motu, ka okioki ki toku ringa.
6Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
6Anga ake o koutou kanohi ki nga rangi, tirohia iho te whenua i raro; ka memeha atu hoki nga rangi, ano he paowa, ka tawhitotia te whenua, me he kakahu, ko te hunga hoki e noho ana i reira ka apena te mate: ko taku whakaoranga ia ka mau tonu: e ko re ano toku tika e heke.
7Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!
7Whakarongo ki ahau, e koutou e mohio na ki te tika, e te hunga kei o koutou ngakau nei taku ture; kei wehi i te tawai a te tangata, kei numinumi i a ratou taunu.
8Mert mint a ruhát, moly emészti meg õket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg õket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségrõl nemzetségre!
8Ka kai hoki te purehurehu i a ratou, ano he kakahu, ka pau ratou, ano he huruhuru hipi i te huhu: ka mau tonu ia toku tika, taku whakaora ki nga whakapaparanga katoa.
9Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erõt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi idõben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?
9¶ Maranga, maranga, kakahuria te kaha, e te ringa o Ihowa! maranga, kia rite ki nga ra o mua ra, ki nga whakatupuranga onamata. Ehara oti i a koe nana i kotikoti a Rahapa, i wero te tarakona?
10Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!
10Ehara oti i a koe nana i whakamaroke te moana, nga wai o te rire nui? ko nga wai hohonu o te moana waiho ake e koe hei huarahi haerenga mo te hunga kua oti te hoko.
11Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jõnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!
11Na, ko a Ihowa i hoko ai ka hoki mai, ka haere mai ki Hiona, me te waiata ano ratou: i runga i o ratou mahunga he hari e kore e mutu: ka whiwhi ratou ki te koa, ki te hari; a rere ana te pouri me te aue.
12Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertõl? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fû?!
12Ko ahau, ina, maku koutou e whakamarie; ko wai koe, e wehi na i te tangata e matemate nei, i te tama a te tangata ka meinga nei hei tarutaru?
13Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtõdrõl, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
13Ka wareware nei hoki ki a Ihowa, ki tou kaihanga, nana nga rangi i hora, nana i whakatakoto te turanga mo te whenua; ka pawera tonu koe i nga ra katoa i te riri o te kaiwhakawhiu, i te mea e anga mai ana ia ki te whakamate? a kei hea te riri o t e kaiwhakawhiu?
14Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:
14Hohoro tonu te wetekina o te herehere i whakaraua; e kore hoki ia e mate, e heke ki te poka, e kore hoki e whakakorea he taro mana.
15Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?
15Ko Ihowa ia ahau, ko tou Atua, i whakakorikori nei i te moana, a hamama ana ona ngaru: ko Ihowa o nga mano tona ingoa.
16És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!
16A kua hoatu e ahau aku kupu ki tou mangai; kua hipokina koe ki te marumaru o toku ringa, kia whakatokia ai nga rangi, kia takoto ai te turanga mo te whenua, hei mea hoki ki Hiona, Ko koe taku iwi.
17Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezébõl haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!
17¶ Maranga, maranga, whakatika, e Hiruharama, i whakainumia nei e te ringa o Ihowa ki te kapu o tona riri: kua inu koe i nga nganga o te kapu wiri, he mea tatau nau.
18Nem vala vezetõje minden fiai közül, a kiket szûlt, nem fogta senki õt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.
18Kohore kau tetahi hei tautiti i a ia o nga tama katoa i whanau i roto i a ia; kahore hoki tetahi o nga tama i atawhaitia e ia hei pupuri i tona ringa.
19E kettõ esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?
19Ka rua enei mea ka pono nei ki a koe; ko wai hei tangi ki a koe/ ko te whakangaromanga, ko te wawahanga, ko te matekai, ko te hoari: me pehea taku whakamarie i a koe?
20Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétõl.
20Kua hemo au tama; e takoto ana i te ahunga mai o nga ara katoa, ano he anaterope i roto i te kupenga; ki tonu ratou i te riri o Ihowa, i te whakatupehupehu o tou Atua.
21Ezért halld meg ezt, szenvedõ, ki részeg vagy, de nem bortól!
21Mo reira, whakarongo ki tenei, e koe kua tukinotia nei; e haurangi ana, raia, ehara i te haurangi waina.
22Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedbõl a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!
22Ko te kupu tenei a tou Ariki, a Ihowa, ara a tou Atua, e tohe nei i ta tona iwi, Nana, ka tangohia e ahau te kapu wiri i tou ringa, nga nganga o te kapu o toku riri; e kore e inumia ano e koe a muri ake nei.
23És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minõ az utcza a járóknak!
23A ka hoatu e ahau ki te ringa o te hunga e whakatupu kino nei i a koe, i mea ra ki tou wairua, Piko iho nei, kia haere atu ai matou; na kua whakatakotoria e koe tou tuara hei whenua, hei huarahi mo te hunga i haere atu ra.