¹Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemrõl neveztetett.

¹¶ E rapua ana ahau e te hunga kihai nei i ui ki ahau; e kitea ana ahau e te hunga kihai nei i kimi i ahau: i mea ahau, Tenei ahau, tenei ahau, ki te iwi kihai nei i karangatia toku ingoa ki a ratou.

²Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;

²Tuwhera tonu oku ringa i te ra roa nei ki te iwi tutu e haere nei i te ara kahore i pai, e whai ana i o ratou whakaaro ake,

³A nép után, mely ingerel engem szemtõl szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,

³Ki te iwi he whakapataritari tonu nei ta ratou ki ahau ki toku aroaro, he patu whakahere i roto i nga kari, he tahu whakakakara ki runga ki nga aata pereki;

⁴Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,

⁴E noho nei i nga urupa, e moe ana i roto i nga wahi ngaro; e kai ana i te kikokiko poaka, a he hupa no nga mea whakarihariha kei roto i a ratou oko.

⁵Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jõjj hozzám, mert szent vagyok néked; e [nép] füst az orromban és szüntelen égõ tûz.

⁵Ko ta ratou kupu, Tu atu, kaua e whakatata ki ahau; he tapu rawa hoki ahau i a koe. He paowa enei ki toku ihu, he ahi e ka ana, a pau noa te ra.

⁶Ímé, feliratott elõttem: nem hallgatok, csak ha elõbb megfizetek, megfizetek keblökben:

⁶Nana, kua oti te tuhituhi ki toku aroaro; e kore ahau e whakarongo puku; ae ra, ka utua e ahau, ka utua ki roto ki o ratou uma,

⁷Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, a kik hegyeken tettek jóillatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem elõször jutalmokat keblökre.

⁷Ara o koutou kino, hui atu ki nga kino o o koutou matua, e ai ta Ihowa, i tahu whakakakara nei ki runga ki nga maunga, i whakaiti nei i ahau i runga i nga pukepuke: mo reira ka matua mehuatia atu e ahau ta ratou mahi ki to ratou uma.

⁸Így szól az Úr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el!

⁸¶ Ko te kupu tenei a Ihowa, Ka rite ki te waina hou e kitea ana i roto i te tautau, a ka kiia, Kaua e whakakorea, he manaaki hoki kei roto; ka pera ano taku e mea ai, he whakaaro ki aku pononga, kei kore ratou katoa.

⁹És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!

⁹Ka whakaputaina ake ano e ahau he uri i roto i a Hakopa, i roto hoki i a Hura, he tangata mona nei aku maunga: ka riro ano a reira i aku i whiriwhiri ai, ka noho aku pononga ki reira.

¹⁰És lesz Sáron nyájak legelõjévé, és Ákhor völgye barmok fekvõhelyévé népem számára, a mely engem keresett.

¹⁰A hei puninga hipi a Harono, hei tapapatanga te raorao i Akoro mo nga kau a taku iwi i rapu nei i ahau.

¹¹Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemrõl elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,

¹¹¶ Ko koutou ia kua whakarere i a Ihowa, kua wareware ki toku maunga tapu, kua whakapaia e koutou he tepu ma Kara, whakakiia ana e koutou he ringihanga ki a Meni;

¹²Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim elõtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.

¹²Ka tukua atu koutou e ahau ma te hoari, ka tuohu koutou katoa, ka tukitukia: no te mea i karanga ahau, a kihai koutou i whakao mai, i korero ahau, a kihai koutou i whakarongo; heoi mahia ana e koutou te kino ki taku tirohanga, whiriwhiria ana e koutou te mea kihai i paingia e ahau.

¹³Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!

¹³Na ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa, Nana, ko aku pononga, ka kai ratou, ko koutou ia ka matekai: nana, ko aku pononga, ka inu ratou, ko koutou ia ka matewai; nana, ko aku pononga, ka koa ratou, ko koutou ia ka whakama:

¹⁴Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;

¹⁴Nana, ko aku pononga, ka waiata ratou he koa no te ngakau, ko koutou ia ka tangi i te pouri o te ngakau, ka aue i te maru o te wairua.

¹⁵És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi,

¹⁵A ka waiho ano e koutou to koutou ingoa hei kanga ma aku i whiriwhiri ai, a ka whakamatea koutou e te Ariki, e Ihowa, ka huaina hoki e ia he ingoa ke ki ana pononga:

¹⁶Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elõl.

¹⁶Kia waiho te tangata e manaaki ana i a ia ano i te whenua, mana ia e manaaki i runga i te Atua o te pono; ko te tangata hoki e oati ana i te whenua, ko te Atua o te pono hei oati mana; no te mea ka warewaretia nga raru o mua, a no te mea kei te huna atu i oku kanohi.

¹⁷Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

¹⁷¶ Tenei hoki ahau kei te hanga i nga rangi hou, i te whenua hou; e kore ano o mua e maharatia, e kore ano e puta ake ki te ngakau.

¹⁸Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az õ népét örömmé.

¹⁸Engari kia koa koutou, kia whakamanamana ki taku e hanga nei ake ake; no te mea tenei ahau te hanga nei i Hiruharama hei whakamanamananga, i tona iwi ano hei koanga ngakau.

¹⁹És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!

¹⁹Ka whakamanamana ano ahau ki Hiruharama, ka koa ki taku iwi: e kore ano e rangona i muri te reo e tangi ana, te reo e aue ana i roto i a ia.

²⁰Nem lesz ott többé [csupán néhány] napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendõs korában hal meg és a bûnös száz esztendõs korában átkoztatik meg.

²⁰Kahore o reira kohungahunga he torutoru nei ona ra ake ake, kahore he koroheke kihai i rite ona ra; no te mea kotahi rau nga tau o te taitamariki i tona matenga; ko te tangata hara ia, kotahi rau nei ona tau, he mea kanga.

²¹Házakat építnek és bennök lakoznak, és szõlõket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.

²¹Ka hanga whare ano ratou, nohoia iho, ka whakatokia he mara waina, ka kainga ano nga hua.

²²Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.

²²E kore e hanga e ratou hei nohoanga iho mo te tangata ke, e kore e whakatokia hei kai ma tetahi atu tangata: no te mea ka rite nga ra o taku iwi ki nga ra o te rakau, a ka roa aku i whiriwhiri ai e ahuareka ana ki te mahi a o ratou ringa.

²³Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva õk, és ivadékaik velök [megmaradnak.]

²³E kore ratou e mauiui noa, e kore e whanau hei mate; no te mea he uri ratou no a Ihowa i manaaki ai, ratou tahi ano ko ta ratou whanau.

²⁴És mielõtt kiáltanának, én felelek, õk még beszélnek, és én már meghallgattam.

²⁴Kahore ano ratou kia karanga noa, kua whakao atu ahau; i a ratou ano e korero ana, ka rongo ahau.

²⁵A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az õ kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.

²⁵Ko te wuruhi, ko te reme, ka kai tahi raua; ko te raiona, ka rite ki te kau, ka kai kakau witi; ko te nakahi, ko te peuhu hei kai mana. E kore ratou e tukino, e whakamate, puta noa i toku maunga tapu, e ai ta Ihowa.