¹Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

¹¶ Na ka whakautua e Eripata Temani; i mea ia,

²Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

²He horihori kau koia te matauranga e whakapuakina e te tangata whakaaro, kia whakakiia e ia tona kopu ki te hau marangai?

³Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

³Me korero ranei ia ko nga kupu kore hua hei ako, ko nga whaikorero ranei kahore nei e whai tikanga?

⁴Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

⁴Ae, kua whakakorea atu na e koe te wehi, kei te pupuri mai koe i te inoi i te aroaro o te Atua.

⁵Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

⁵Na kei te whakaakona tou mangai e tou kino, a kei te whiriwhiria e koe ko te arero o te hunga tinihanga.

⁶A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

⁶Ehara i ahau, na tou mangai ano i hopu tou kino; ko ou ngutu ano hei whakaatu i tou he.

⁷Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

⁷Ko koe ianei te tangata tuatahi kua whanau? He mea hanga ranei koe no mua atu i nga pukepuke?

⁸Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

⁸Kua rongo ranei koe i to te Atua whakaaro puku? Kei te kaiponu ranei koe i te whakaaro ki a koe anake?

⁹Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

⁹Ko te aha te mohiotia ana e koe, a kahore e mohiotia e matou? Ko tehea whakaaro ano hoki ou kahore nei i a matou?

¹⁰Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

¹⁰Kei a matou nga upoko hina ratou tahi ko nga tino koroheke, kaumatua rawa ake i tou papa.

¹¹Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

¹¹He iti rawa ranei mou nga whakamarie a te Atua, te kupu ngawari e hoatu ana ki a koe?

¹²Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

¹²He aha koe i kahakina atu ai e tou ngakau? He aha hoki ou kanohi i kimokimo ai,

¹³Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

¹³I tahuri ai tou wairua ki te whakahe i te Atua? i puaki ai ena kupu i tou mangai?

¹⁴Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

¹⁴He aha te tangata, e ma ai ia? te whanau ranei a te wahine, e tika ai?

¹⁵Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

¹⁵Nana, kahore ia e whakawhirinaki ki ana mea tapu; kahore hoki nga rangi e ma ki tana titiro.

¹⁶Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

¹⁶Katahi ia te he rawa ko te mea whakarihariha, ko te mea poke, ko te tangata e inu nei i te kino ano he wai.

¹⁷Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

¹⁷¶ Maku e whakaatu ki a koe, whakarongo mai ki ahau; ko te mea kua kitea e ahau, maku e korero atu.

¹⁸A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

¹⁸He mea korero mai na nga mohio, he whakarerenga iho na o ratou matua: kihai hoki i huna e ratou:

¹⁹A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

¹⁹Ki a ratou nei anake te homaitanga o te whenua; kihai hoki te tangata ke i tika i waenganui i a ratou.

²⁰Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

²⁰E whakamamae ana te tangata kino i ona ra katoa, ara i te maha o nga tau e haupu nei mo te kaitukino.

²¹A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

²¹He reo whakawehi kei roto i ona taringa; i te wa whai rawa ka tae mai te kaipahua ki a ia:

²²Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

²²Kahore ana whakaaetanga ake tera ia ka hoki ake i te pouri, e whanga ana ano hoki te hoari ki a ia.

²³Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

²³E kopikopiko noa ana ia ki te taro mana, e mea ana: Kei hea ra? E mohio ana ia kua tata ki tona ringa te ra o te pouri.

²⁴Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

²⁴Ko te ngakau mamae, me te tumatatenga, hei whakawehi i a ia; ka kaha ake raua i a ia, me te mea he kingi kua rite ana mea mo te whawhai.

²⁵Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

²⁵Kua totoro nei ona ringa ki te whawhai ki te Atua, kua whakatoatoa nei i a ia ki te whawhai ki te Kaha Rawa;

²⁶[Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

²⁶Kua rere ki a ia me te kaki maro, me nga puku matotoru o ana whakangungu rakau.

²⁷Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

²⁷Kua kopakina hoki tona mata e tona ngako, a kua tupu te ngako o tona hope.

²⁸És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

²⁸Na i noho ia ki nga pa mahue, ki nga whare kahore i nohoia e te tangata, meake nei waiho hei puranga.

²⁹Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

²⁹E kore ia e whai taonga, e kore ano ona rawa e mau, e kore ano hoki to ratou hua e taupe ki te whenua.

³⁰Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

³⁰E kore ia e puta i te pouri, ona peka ka maroke i te mura, ka riro atu ano ia i te manawa o tona mangai.

³¹Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

³¹Kei whakawhirinaki ia ki te mea teka noa, kei tinihanga ki a ia ano: no te mea ko te teka noa hei utu ki a ia.

³²Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

³²E kore tona ra e taea, kua rite; e kore ano tona peka e whai rau.

³³Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

³³Ka ruiruia e ia ana karepe kaiota ano ko te waina, a ka maka tana puawai me te mea ko te oriwa.

³⁴Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

³⁴Ka pakoko hoki te whakaminenga o te hunga atuakore, ka pau hoki i te ahi nga teneti o nga utu whakapati.

³⁵Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

³⁵He mahi nanakia te mea i hapu ki roto ki a ratou, whanau ake he teka noa; ko o ratou kopu ano hei hanga i te tinihanga.