¹Felele pedig Jób, és monda:

¹¶ Ano ra ko Hopa; i mea ia,

²Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]

²Ata whakarongo mai ki taku kupu, a hei tenei he kupu whakamarie mai ma koutou.

³Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

³Tukua ahau, a ka korero hoki ahau; a ka mutu aku korero, haere tonu ta koutou tawai.

⁴Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

⁴Ahau nei, ki te tangata koia taku amuamu? A he aha ahau te manawanui ai?

⁵Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

⁵Titiro mai ki ahau, miharo ai; kopania atu te ringa ki te mangai.

⁶Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

⁶Mahara kau ahau, ka wehi, mau pu te wehi o oku kikokiko.

⁷Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

⁷¶ He aha te hunga kino i ora ai, i koroheke ai, ae, i marohirohi ai to ratou kaha?

⁸Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

⁸Pumau tonu o ratou uri ki to ratou taha ki to ratou aroaro, a ko a ratou whanau kei ta ratou tirohanga atu.

⁹Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

⁹O ratou whare kei runga i te rangimarie, kahore he wehi, kahore hoki a te Atua patu ki a ratou.

¹⁰Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

¹⁰E kaha ana tana puru ki te ekeeke, kahore hoki e he; ka whanau tana kau, kahore hoki he whakatahe.

¹¹Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

¹¹E tukua mai ana e ratou a ratou kohungahunga ano he kahui hipi, e pekepeke ana a ratou tamariki.

¹²Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

¹²He hunga hapai ratou i te timipera, i te hapa, e koa ana ki te tangi o te okana.

¹³Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

¹³O ratou ra pau tonu i runga i te ahuareka, kitea rawatia ake kua heke ki te po.

¹⁴Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

¹⁴Koia ratou i mea ai ki te Atua, Mawehe atu i a matou; kahore hoki o matou hiahia kia matau ki ou ara.

¹⁵Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

¹⁵He aha ra te Runga Rawa e mahi ai matou ki a ia? He aha hoki te rawa ki a matou ki te inoi ki a ia?

¹⁶Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

¹⁶Nana, kahore he pai mo ratou i o ratou ringa ake: matara atu i ahau te whakaaro o te hunga kino.

¹⁷Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.

¹⁷¶ Pehea te maha o nga matenga o te rama a te hunga kino? O nga panga mai ano hoki o to ratou aitua ki a ratou? O te tuwhanga mai a te Atua i nga mamae i a ia e riri ana?

¹⁸Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

¹⁸E rite ai ratou ki te kakau witi i mua i te hau, ki te papapa e kahakina atu ana e te paroro?

¹⁹Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

¹⁹E mea ana koutou, E rongoatia ana e te Atua tona kino hei mea mo ana tamariki. Mana e utu tera ki a ia tonu, kia mohio ai ia.

²⁰Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

²⁰Tukua kia kite ona ake kanohi i tona hunanga, a tukua ia kia inu i te riri o te Kaha Rawa.

²¹Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

²¹He aha hoki tana manako ki tona whare i muri i a ia? ka poroa hoki ona marama i waenga?

²²Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

²²E whakaako ianei tetahi i te Atua ki te matauranga? Ko te kaiwhakawa hoki ia mo te hunga whakakake.

²³Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

²³Tenei tangata, mate iho ia, pakari rawa ano hoki ona kaha, ata takoto ana ana mea katoa, kahore hoki he raruraru.

²⁴Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

²⁴Ki tonu ona u i te waiu, a e makuku ana ona wheua i te hinu.

²⁵Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

²⁵Mate iho hoki tera tangata, kawa tonu tona wairua, kahore hoki he pai hei kai mana.

²⁶Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

²⁶Ka takoto ngatahi raua ki te puehu, a ko te iro hei hipoki mo raua.

²⁷Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

²⁷¶ Nana, e mohio ana ahau ki o koutou whakaaro, ki ta koutou ngarahu nanakia ano hoki moku.

²⁸Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

²⁸E ki ana hoki koutou, Kei hea te whare o te rangatira? Kei hea hoki te teneti i noho ai te hunga kino?

²⁹Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

²⁹Kahore ianei koutou i ui ki te hunga e haere atu ana i te ara? Kahore ranei koutou i mohio ki a ratou tohu?

³⁰Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

³⁰Kei te rongoa nei hoki te tangata kono mo te ra o te whakangaro; ka whakaputaina ratou i te ra o te riri.

³¹Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

³¹Ko wai e whakaatu i tona ara ki tona aroaro? Ko wai hoki hei hoatu i te utu mo tana mahi ki a ia?

³²Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

³²Heoi ka kawea ia ki te urupa; kei te puranga he wahi mona.

³³Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

³³Ka reka ki a ia nga pokuru o te awaawa, ka whai mai ano hoki nga tangata katoa i a ia; e kore nei hoki e taea te tatau te hunga i mua i a ia.

³⁴Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

³⁴He pehea ra ta koutou whakamarie tinihanga i ahau, e toe na hoki te he i roto i a koutou kupu e whakahoki mai na?