1Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:
1¶ Ano ra ko Pirirara Huhi; i mea ia,
2Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az õ magasságaiban.
2Kei a ia te kingitanga me te wehi: ko ia hei hohou i te rongo i ona wahi tiketike.
3Van-é száma az õ sereginek, és kire nem kél fel az õ világossága?
3E taea ranei ana ope te tatau? ko wai hoki i kore te whitingia e tona marama?
4Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten elõtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?
4A ma te aha ra te tangata ka whakatikaia mai ai e te Atua? Ma te aha ka ma ai te whanau a te wahine?
5Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az õ szemei elõtt.
5Nana, ko te marama, kahore ona tiahotanga, kahore hoki nga whetu kia ma ki tana titiro:
6Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.
6Kia iti rawa iho to te tangata, he kutukutu nei! to te tama a te tangata, he iro nei!