¹Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

¹¶ Kua oti taku kawenata ki oku kanohi; kia whakaaroaro ahau hei aha ki te kotiro?

²És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

²He aha ta te Atua wahi e tuwha mai ai i runga? He aha ta te Kaha Rawa taonga tupu i te wahi tiketike?

³Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

³He teka ianei he whakangaromanga mo te tangata kino? he whiu mo nga kaimahi o te he?

⁴Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

⁴He teka ianei e kitea ana e ia oku ara, e taua ana e ia oku hikoinga katoa?

⁵Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

⁵Ki te mea i haere ahau i runga i te tekateka noa, a i hohoro toku waewae ki te tinihanga;

⁶Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

⁶Kia paunatia ahau i runga i te pauna tika, kia mohio ai te Atua ki toku tapatahi:

⁷Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

⁷Ki te mea i kotiti ke toku hikoinga i te ara, a i whai toku ngakau i oku kanohi; a ki te mea i mau te tongi ki oku ringa;

⁸Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

⁸Kati, ko ahau hei whakato, a ma tetahi atu e kai; ae ra, tukua nga hua o taku mara kia hutia atu.

⁹Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

⁹¶ Ki te mea i whakawairangitia toku ngakau e te wahine, a i whanga ahau i te tatau o toku hoa;

¹⁰Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

¹⁰Heoi kia huri paraoa taku wahine ma tetahi atu, kia piko iho ano hoki nga tangata ke ki runga i a ia.

¹¹Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

¹¹He kino rawa hoki tera; ae ra, he he e tika ana kia whiua e nga kaiwhakawa:

¹²Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

¹²He ahi hoki tera e kai ana ki te whakangaromanga rawa, poto noa aku hua katoa.

¹³Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

¹³Ki te mea i whakahaweatia e ahau te whakawa a taku pononga tane, a taku pononga wahine, i a raua e totohe ana ki ahau;

¹⁴Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

¹⁴Ka pehea ra ahau ina whakatika te Atua? He aha taku kupu e whakahoki ai ki a ia ina tae mai ia ki te titiro?

¹⁵Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

¹⁵He teka ranei na toku kaihanga ia i hanga i roto i te kopu? a nana, na te kotahi, i whai ahua ai maua i roto i te puku?

¹⁶Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

¹⁶¶ Ki te mea i kaiponuhia e ahau ta nga rawakore i hiahia ai, a meinga ana e ahau nga kanohi o te pouaru kia pau i te minamina;

¹⁷És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

¹⁷Ki te mea ranei i kainga taku maramara e toku kotahi, a kihai te pani i kai i tetahi wahi;

¹⁸Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

¹⁸He mea whakatupu ia naku no toku taitamarikitanga ra ano me te mea ko tona papa ahau: ko te pouaru he mea arahi naku no te kopu ra ano o toku whaea;

¹⁹Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

¹⁹Ki te mea i kite ahau i tetahi e tata ana ki te mate, he kore no te kakahu, a kahore he uhi mo te rawakore;

²⁰Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

²⁰Ki te mea kihai tona hope i whakapai ki ahau, a kihai ia i mahana i nga huruhuru o taku kahui:

²¹Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

²¹Ki te mea i ara toku ringa hei pehi i te pani, i toku kitenga he awina tera moku kei te kuwaha;

²²A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

²²Na kia marere atu toku pokohiwi i roto i te peke, kia whati te takakau o toku ringa.

²³Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

²³Ko te whiu hoki a te Atua taku i wehi ai; kihai hoki i taea e ahau te aha i tona nui.

²⁴Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

²⁴¶ Ki te mea i u toku whakaaro ki te koura, a i mea ahau ki te koura parakore, Ko koe taku e whakawhirinaki atu ai;

²⁵Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

²⁵Ki te mea i koa ahau ki te maha o oku rawa, a ki te nui o ta toku ringa i whiwhi ai;

²⁶Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

²⁶Ki te mea i kite ahau i te ra e whiti ana, i te marama ranei e haere ana i tona tiahotanga;

²⁷És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

²⁷A ka kumea pukutia atu toku ngakau, ka kihia toku ringa e toku mangai:

²⁸Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

²⁸Na he kino tenei hei whiunga ma nga kaiwhakawa: he teka hoki naku ki te Atua i runga.

²⁹Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

²⁹Ki te mea i koa ahau ki te whakangaromanga o te tangata i kino ki ahau, i whakaara ake ranei i ahau i te panga o te he ki a ia;

³⁰(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

³⁰Ae, kihai ahau i tuku i toku mangai kia hara, kihai i whai kia kanga tona wairua;

³¹Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

³¹Ki te mea kahore nga tangata o toku teneti i mea, Tena koa te tangata kihai nei i makona i tona kikokiko?

³²(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

³²Kihai te manene i moe i waho; i whakatuwheratia ano e ahau oku tatau ki te tangata haere;

³³Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

³³¶ Ki te mea i pera ahau me Arama, i hipoki i oku he, i huna i toku kino ki roto ki toku uma;

³⁴Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

³⁴I wehi hoki ahau i te huihui nui, i mataku ki te whakahawea a nga hapu, a whakarongo kau ana, kihai hoki i puta ki waho

³⁵Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

³⁵Aue, me i whakarongo mai tetahi ki ahau! Nana, tenei taku tohu, ma te Kaha Rawa e whakahoki mai he kupu ki ahau; me i ahau noa te pukapuka i tuhituhia e toku hoariri!

³⁶Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

³⁶Ina, kua amohia e ahau i runga i toku pokohiwi; kua herea e ahau hei karauna moku.

³⁷Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

³⁷Kua whakaaturia e ahau ki a ia te maha o oku hikoinga; rite tonu ki ta te rangatira taku whakatata atu ki a ia.

³⁸Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

³⁸Ki te tangi taku oneone, he whakahe ki ahau, ki te uru ano ona moa ki te aue,

³⁹Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

³⁹Ki te mea i kainga e ahau ona hua, he mea kihai i utua, a naku ranei ona ariki i mate ai,

⁴⁰Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

⁴⁰Na, kia riro pu te witi i te tataramoa, te parei i te taru kino. Heoi ano nga korero a Hopa.