1Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
1¶ Na ka whakautu a Pirirara Huhi, ka mea,
2Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
2Kia pehea ake te roa o tau korero i enei mea? Kia pehea ake te roa o nga kupu a tou mangai e rite ai ki te hau kaha?
3Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
3E whakaparori ke ranei te Atua i te whakawa? E whakaparori ke ranei te Kaha Rawa i te tika?
4Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.
4Ki te mea i hara au tamariki ki a ia, a kua maka atu ratou e ia hei utu mo to ratou he;
5De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;
5Ki te rapu wawe koe i to Atua, a ka inoi ki te Kaha Rawa;
6Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
6Ki te mea he ma koe, he tika, ina, ka ara ake ia ki a koe aianei, ka manaakitia ano e ia te nohoanga o tou tika.
7És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
7Ahakoa i iti tou timatanga, e nui noa atu tou whakamutunga.
8Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!
8¶ Tena ra, ui atu ki to mua whakatupuranga; anga atu hoki ki te mea kua rapua e o ratou matua.
9Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
9Nonanahi nei hoki tatou, kahore hoki e mohio; he atarangi nei hoki o tatou ra i runga i te whenua;
10Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
10E kore ranei ratou e whakaako i a koe, e korero ki a koe, e puaki mai ranei he kupu i o ratou ngakau?
11Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
11E tupu ranei te wiwi i te mea kahore he repo? E nui ranei te raupo ki te kahore he wai?
12Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.
12I te mea he kaiota tonu, a kihai i tapahia, kua maroke i mua ake i nga otaota katoa.
13Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.
13Ka pera ano nga ara o te hunga katoa e wareware ana ki te Atua, a ka riro ki te kore ta te tangata whakaponokore i tumanako ai.
14Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
14Ka motuhia atu tana i whakamanawa atu ai, ko te whare hoki o te pungawerewere hei tumanakohanga mona.
15Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
15Ka okioki atu ia ki tona whare; heoi e kore e tu: u tonu tana pupuri atu, otiia e kore e mau.
16Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.
16E matomato ana i te mea kahore nei te ra, a e wana ana ona peka i tana kari.
17Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
17Kapi tonu te puranga i ona pakiaka, e kitea ana e ia te wahi kamaka.
18Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!
18Ki te whakamotitia iho ia i tona wahi, ka whakakahore taua wahi ki a ia, ka mea, Kahore ahau i kite i a koe.
19Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
19Nana, ko te hari tenei o tona ara, a ka tupu ake etahi atu i roto i te puehu.
20Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.
20¶ Nana, e kore te Atua e whakakahore ki te tangata tika, e kore ano e puritia e ia te ringa o nga tangata kino.
21Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
21Tera ano tou mangaika whakakiia e ia ki te kata, ou ngutu ki te hamama.
22Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
22He whakama te kakahu mo te hunga e kino ana ki a koe, a ka kahore noa iho te tapenakara o te hunga kino.