¹Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

¹¶ Kei pouri o koutou ngakau: e whakapono ana koutou ki te Atua, whakapono hoki ki ahau.

²Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

²He maha nga nohonga i roto i te whare o toku Matua: me he kahore, kua korerotia e ahau ki a koutou. Ka haere hoki ahau ki te mea i tetahi wahi hei tukunga ake mo koutou.

³És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.

³A ki te haere ahau ki te mea wahi hei tukunga ake mo koutou, ka haere mai ano ahau, a ka tango i a koutou ki ahau; kia noho ai hoki koutou ki te wahi e noho ai ahau.

⁴És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

⁴¶ Na e matau ana koutou ki te huarahi ki te wahi e haere atu nei ahau.

⁵Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

⁵Na ka mea a Tamati ki a ia, E te Ariki, kahore matou e matau ki te wahi e haere na koe; me pehea ka matau ai matou ki te huarahi?

⁶Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

⁶Ka mea a Ihu ki a ia, Ko ahau te huarahi, te pono, te ora: e kore rawa tetahi tangata e haere ake ki te Matua, ki te kahore ahau.

⁷Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek õt, és láttátok õt.

⁷Me i matau koutou ki ahau, kua matau ano ki toku matua; na i enei ake wa ka mohio koutou ki a ia, kua kite ano hoki i a ia.

⁸Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

⁸Ka mea a Piripi ki a ia, E te Ariki, whakakitea te Matua ki a matou, a ka tatu o matou ngakau.

⁹Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

⁹Ka mea a Ihu ki a ia, Roa noa atu toku noho ki a koutou, a kahore ano koe i matau noa ki ahau, e Piripi? Ko ia kua kite i ahau kua kite hoki i te Matua; he aha koe ka mea ai, Whakakitea mai te Matua ki a matou?

¹⁰Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, õ cselekszi e dolgokat.

¹⁰E kore ianei koe e whakapono, ko ahau kei roto i te Matua, ko te Matua kei roto i ahau? ko nga kupu e korero nei ahau ki a koutou, ehara i te korero naku ake; engari na te Matua e noho ana i roto i ahau, ko ia te mea ana i nga mahi.

¹¹Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.

¹¹Whakapono mai ki ahau, kei roto ahau i te Matua, ko te Matua hoki kei roto i ahau: ki te kahore, whakaaro ki nga mahi, ka whakapono ai ki ahau.

¹²Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

¹²¶ He pono, he pono taku e mea atu nei ki a koutou, Ki te whakapono tetahi ki ahau, ko nga mahi e mea nei ahau, e meinga ano e ia; a nui atu i enei ana e mea ai; no te mea e haere ana ahau ki toku Matua.

¹³És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban.

¹³A ko ta koutou e inoi ai i runga i toku ingoa, e meatia tenei e ahau, kia whai kororia ai te Matua i te Tama.

¹⁴Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

¹⁴Ki te inoia e koutou tetahi mea i ahau i runga i toku ingoa, maku e whakamana.

¹⁵Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

¹⁵¶ Ki te aroha koutou ki ahau, kia mau ki aku ture.

¹⁶És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

¹⁶Ka inoi ahau ki te Matua, a mana e hoatu ki a koutou tetahi atu Kaiwhakamarie, hei noho tonu ki a koutou.

¹⁷Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja õt és nem ismeri õt; de ti ismeritek õt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

¹⁷Ko te Wairua o te pono; e kore nei e riro i te ao, no te mea e kore e kite i a ia, e kore ano e matau ki a ia; kei a koutou hoki ia e noho ana, a ka noho ano i roto i a koutou.

¹⁸Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

¹⁸¶ E kore koutou e waiho pani e ahau: e haere mai ano ahau ki a koutou.

¹⁹Még egy kevés idõ és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

¹⁹Taro ake a heoi ano kitenga o te ao i ahau; ko koutou ia e kite i ahau: e ora ana ahau, ka ora ano koutou.

²⁰Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.

²⁰A taua ra koutou matau ai kei roto ahau i toku Matua, ko koutou ano kei roto i ahau, me ahau hoki kei roto i a koutou.

²¹A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

²¹Ko te tangata kei a ia nei aku ture, e puritia ana hoki e ia, ko ia te aroha ana ki ahau: ki te aroha tetahi ki ahau, ka arohaina ia e toku Matua, a ka aroha ahau ki a ia, ka whakaatu i ahau ki a ia.

²²Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?

²²Ka mea a Hura ki a ia, haunga a Ikariote, E te Ariki, he pehea i whakaatu ai koe i a koe ki a matou, a kahore ki te ao?

²³Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

²³Ka whakahoki a Ihu, ka mea ki a ia, Ki te aroha tetahi ki ahau, e puritia e ia taku kupu: a ka arohaina ia e toku Matua, ka haere atu maua ki a ia, ka noho tonu ki a ia.

²⁴A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.

²⁴Ki te kahore tetahi e aroha ki ahau, e kore e puritia e ia aku kupu: na ehara i ahau ake te kupu e rongo nei koutou, engari na te Matua i tonoa mai ai ahau.

²⁵Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

²⁵¶ Kua korerotia nei e ahau enei mea ki a koutou, i ahau e noho nei i a koutou.

²⁶Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

²⁶Na, ko te kaiwhakamarie, ara ko te Wairua Tapu, e tonoa mai e te Matua i runga i toku ingoa, mana koutou e whakaako ki nga mea katoa, mana koutou e whakamahara ki nga mea katoa kua korerotia nei e ahau ki a koutou.

²⁷Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!

²⁷He rangimarie taku e waiho nei ki a koutou, tenei taku rangimarie te hoatu nei e ahau ki a koutou: e kore e rite ki ta te ao hoatu taku hoatu ki a koutou. Kei pouri o koutou ngakau, kei mataku.

²⁸Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.

²⁸¶ Kua rongo na koutou ki taku i mea ai ki a koutou, E haere ana ahau, a ka hoki mai ano ki a koutou. Me i aroha koutou ki ahau, kua hari koutou, noku i mea, E haere ana ahau ki te Matua: he nui ake hoki toku Matua i ahau.

²⁹És most mondtam meg néktek, mielõtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.

²⁹Na kua korero nei ahau ki a koutou: i te mea kahore ano i puta, mo te puta rawa mai, ka whakapono koutou.

³⁰Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;

³⁰E kore e maha ake aku korero ki a koutou: e haere mai ana hoki te ariki o tenei ao, kahore hoki ana wahi i roto i ahau;

³¹De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

³¹Otira kia matau ai te ao, e aroha ana ahau ki te Matua; ko ta te Matua ano i whakahau mai ai ki ahau, ko taku tena e mea nei. Whakatika, ka haere atu tatou i konei.