¹Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:

¹¶ A, ka poto katoa te iwi te whiti i Horano, na ka korero a Ihowa ki a Hohua, ka mea,

²Vegyetek magatokhoz a népbõl tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl.

²Tangohia mai e koutou i roto i te iwi kia kotahi tekau ma rua tangata, kia takikotahi tangata o te iwi,

³És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepébõl, arról a helyrõl, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.

³A ka whakahau ki a ratou, ka mea, Tangohia atu i konei, i waenganui o Horano, i te wahi i ata tu ai nga waewae o nga tohunga, kia tekau ma rua nga kohatu, a maua atu, waiho ki te moenga e moe ai koutou a tenei po.

⁴Elõhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl;

⁴Na ka karangatia e Hohua nga tangata kotahi tekau ma rua i whakaritea e ia i roto i nga tama a Iharaira, takikotahi te tangata o roto o te iwi:

⁵És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája elõtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikõtök egy-egy követ az õ vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,

⁵A ka mea a Hohua ki a ratou, Haere atu i mua i te aaka a Ihowa, a to koutou Atua, ki waenganui o Horano, ka hapai ake kia takikotahi te kohatu ma te tangata ki runga ki tona pokohiwi, kia rite ki nga iwi o nga tama a Iharaira te maha:

⁶Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?

⁶Kia waiho ai tenei mea hei tohu ki waenganui i a koutou; mo te ui a a koutou tamariki a mua, mo te mea, Hei aha enei kohatu ma koutou?

⁷Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája elõtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetõül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.

⁷Katahi koutou ka mea atu ki a ratou, No te motuhanga i nga wai o Horano i mua i te aaka o te kawenata a Ihowa; i tona whitinga mai i Horano i motuhia nga wai o Horano: a ko enei kohatu hei whakamahara mo nga tama a Iharaira a ake ake.

⁸És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepébõl tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.

⁸A peratia ana e nga tama a Iharaira me ta Hohua i whakahau ai, hapainga ake ana e ratou nga kohatu kotahi tekau ma rua i waenganui o Horano, peratia ana me ta Ihowa i korero ai ki a Hohua, he mea rite ki nga iwi o nga tama a Iharaira te maha; a m auria ana ki to ratou puni, waiho ana i reira.

⁹Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivõ papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.

⁹A i whakaturia e Hohua etahi kohatu kotahi tekau ma rua ki waenganui o Horano, ki te wahi i tu ai nga waewae o nga tohunga i amo i te aaka o te kawenata: kei reira ano aua kohatu a mohoa noa nei.

¹⁰A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.

¹⁰¶ Heoi, tu ana tera nga tohunga i amo i te aaka i waenganui o Horano a oti noa nga mea katoa i whakahau ai a Ihowa ki a Hohua kia korerotia ki te iwi, i rite tonu ki nga mea katoa i whakahau ai a Mohi ki a Hohua; a i hohoro tonu te iwi te whiti.

¹¹És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép elõtt.

¹¹A, ka tapeke katoa te iwi te whiti, na ka whiti te aaka a Ihowa, me nga tohunga i te tirohanga a te iwi.

¹²Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai elõtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.

¹²Ko nga tama a Reupena, ko nga tama a Kara, me tetahi taanga o te iwi o Manahi i whiti topuni atu i te aroaro o nga tama a Iharaira, i pera me ta Mohi i korero ai ki a ratou;

¹³Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr elõtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.

¹³Kei te wha tekau nga mano, he hunga tumatohi tonu mo te riri, i haere i te aroaro o Ihowa ki nga mania o Heriko ki te whawhai.

¹⁴Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei elõtt, és félék õt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.

¹⁴No taua ra i whakanui ai a Ihowa i a Hohua i te aroaro o Iharaira katoa; a wehi ana ratou i a ia, pera ana me ratou i wehi i a Mohi, i nga ra katoa i ora ai ia.

¹⁵Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:

¹⁵I korero ano a Ihowa ki a Hohua, i mea,

¹⁶Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jõjjenek fel a Jordánból.

¹⁶Ki atu ki nga tohunga e amo ana i te aaka o te whakaaturanga, kia haere ake i roto i Horano.

¹⁷És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jõjjetek fel a Jordánból!

¹⁷Na ka mea atu a hohua ki nga tohunga, Haere ake i roto i Horano.

¹⁸És lõn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepébõl, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az õ helyére, és folyt vala, mint az elõtt, minden partja felett.

¹⁸A, no te haerenga ake o nga tohunga i amo i te aaka o te kawenata a Ihowa i waenganui o Horano, a ka mahuta ake nga kapu o nga waewae o nga tohunga ki te wahi maroke, ko te tino hokinga o te wai o Horano ki tona wahi ano, a huri tonu ake ki rung a i ona pareparenga, pera ana me to mua.

¹⁹A nép pedig az elsõ hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.

¹⁹No te tekau o nga ra o te marama tuatahi te iwi i haere ake ai i Horano, a noho ana i Kirikara i te taha ki te rawhiti o Heriko.

²⁰Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.

²⁰¶ A, ko aua kohatu kotahi tekau ma rua i tangohia, ake e ratou i roto i Horano, na Hohua i whakatu ki Kirikara.

²¹És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?

²¹A, i korero ia ki nga tama a Iharaira, i mea, E ui a koutou tamariki a mua ki o ratou matua, e mea, He aha enei kohatu?

²²Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.

²²Na me whakaatu ki a koutou tama, me ki atu, I whiti maroke mai a Iharaira i tenei Horano.

²³Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti elõttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított elõttünk; míg általjövénk rajta.

²³Na Ihowa hoki, na to koutou Atua i whakamaroke nga wai o Horano i mua i a koutou, a whiti noa koutou, rite tahi ki ta Ihowa, ki ta to koutou Atua i mea ai ki te Moana Whero, i whakamaroketia ra e ia i mua hoki i a tatou, a whiti noa mai tatou:

²⁴Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erõs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idõben.

²⁴Kia mohio ai nga iwi katoa o te whenua ki te ringa o Ihowa, he kaha; kia wehi ai ratou i a Ihowa, i to koutou Atua, i nga ra katoa.