¹Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.

¹¶ Ko ahau te tangata kua kite i te pouri, he mea na te rakau o tona riri.

²Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

²I arahina e ia, i meinga kia haere i te pouri, kahore i te marama.

³Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.

³He pono kua tahuri mai ia ki ahau, kua anga mai tona ringa ki ahau, a pau noa te ra.

⁴Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.

⁴Kua meinga nei e ia oku kikokiko me toku kiri kia rite ki o te koroheke, mangungu kau i a ia oku wheua.

⁵[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

⁵Kua hanga e ia he patu moku; karapotia ana ahau ki te wai kawa, ki te raruraru.

⁶Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

⁶Kua meinga ahau e ia kia noho ki nga wahi pouri, kia pera me te hunga kua mate noa ake.

⁷Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

⁷Kua oti ahau te taiepa mai e ia, te puta atu ahau; kua meinga e ia toku mekameka kia taimaha.

⁸Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

⁸Ae ra, i ahau e karanga ana, e hamama ana kia awhinatia, ka araia mai e ia taku inoi.

⁹Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.

⁹Kua oti ano oku ara te taiepa mai e ia ki te kohatu tarai, whakakopikopikoa ake e ia oku ara.

¹⁰Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.

¹⁰Ko tona rite ki ahau kei te pea e whanga ana, kei te raiona i nga wahi ngaro.

¹¹Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

¹¹Whakangaua ketia ana e ia oku ara, haehaea putia iho ahau; meinga ana ahau e ia kia noho kau noa iho.

¹²Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

¹²Kua whakapikoa e ia tana kopere, a whakaturia ake ahau e ia hei koperenga pere.

¹³Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

¹³Kua meinga e ia nga pere o tana papa pere kia ngoto ki oku whatumanawa.

¹⁴Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

¹⁴Kua waiho ahau hei katanga ma toku iwi katoa; hei waiata ma ratou a pau noa te ra.

¹⁵Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.

¹⁵Kua whakakiia ahau e ia ki nga mea kawa, whakainumia rawatia ana ahau e ia ki te taru kawa.

¹⁶És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

¹⁶Kua whatiwhatiia ano hoki e ia oku niho ki te kirikiri, hipokina ana ahau e ia ki te pungarehu.

¹⁷És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.

¹⁷Kua nekehia atu e koe toku wairua kei tata ki te rangimarie; i wareware ahau ki te pai.

¹⁸És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.

¹⁸Ki tonu ake ahau, kua pirau toku kaha, kahore he tumanakohanga maku ki a Ihowa.

¹⁹Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!

¹⁹Mahara ki toku ngakau mamae, ki toku pouri, ki te taru kawa, ki te wai kawa.

²⁰Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

²⁰Maharahara tonu toku wairua ki a ratou, piko tonu iho i roto i ahau.

²¹Ezt veszem szívemre, azért bízom.

²¹¶ E whakahokia ake ana tenei e ahau ki toku ngakau, koia i tumanako ai ahau.

²²Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!

²²He mahi tohu na Ihowa te poto ai tatou, he kore no ana mahi aroha e mutu.

²³Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!

²³E hou tonu ana ratou i tenei ata, i tenei ata; he nui tou pono.

²⁴Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

²⁴Ko Ihowa te wahi moku, e ai ta toku wairua; no reira ka tumanako ahau ki a ia.

²⁵Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.

²⁵He pai a Ihowa ki te hunga e tumanako ana ki a ia, ki te wairua e rapu ana i a ia.

²⁶Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

²⁶He pai ano kia tumanako te tangata, kia tatari marie hoki ki ta Ihowa whakaora.

²⁷Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

²⁷He pai ano mo te tangata kia amohia e ia te ioka i tona tamarikitanga.

²⁸Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

²⁸Me noho ia, tona kotahi, me whakarongo puku hoki, no te mea nana i uta ki a ia.

²⁹Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?

²⁹Me tuku e ia tona mangai ki te puehu; mehemea pea tera he tumanakohanga.

³⁰Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.

³⁰Me hoatu e ia tona paparinga ki te tangata e papaki ana i a ia: kia ki tonu ia i te tawai.

³¹Mert nem zár ki örökre az Úr.

³¹E kore hoki e mau tonu ta Ihowa panga:

³²Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.

³²Ahakoa whakapouri ia, ka aroha ano ia, ka rite ki te nui o tana mahi tohu.

³³Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

³³Kahore hoki ona ngakau whiu, whakapouri ranei, i nga tama a te tangata.

³⁴Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

³⁴Ko te kuru i nga herehere katoa o te whenua ki raro i ona waewae;

³⁵Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;

³⁵Ko te whakapeau ke i te tika o te tangata ina whakawakia i te aroaro o te Runga Rawa;

³⁶Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

³⁶Ko te whakariro ke i ta te tangata ina totohe, e kore tena e whakapaingia e te Ariki.

³⁷Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

³⁷¶ Ko wai tenei hei ki mai, a ka oti, i te mea kihai i whakahaua e te Ariki?

³⁸A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.

³⁸He teka ianei e puta mai ana te kino me te pai i roto i te mangai o te Runga Rawa?

³⁹Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]

³⁹He aha te tangata ora i amuamu ai, te tangata ina whiua mo ona hara?

⁴⁰Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

⁴⁰E rapu tatou, e kimi i o tatou ara, a ka tahuri ano ki a Ihowa.

⁴¹Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

⁴¹Kia ara atu o tatou ngakau me o tatou ringa ki te Atua i te rangi.

⁴²Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.

⁴²¶ I he matou, i whakakeke; kihai ano koe i muru i to matou he.

⁴³Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

⁴³Kua hipokina nei e koe ki te riri, tukinotia ana matou e koe: tukitukia ana e koe, kihai ano i tohungia e koe.

⁴⁴Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

⁴⁴Hipokina ana e koe he kapua ki a koe, kei puta atu ta matou inoi.

⁴⁵Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

⁴⁵Kua meinga matou e koe hei paru tahinga, hei mea akiri i waenga i nga iwi.

⁴⁶Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

⁴⁶Kua hamama mai nga mangai o o matou hoariri katoa ki a matou.

⁴⁷Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

⁴⁷Ko te wehi, ko te rua, kua tae mai kei a matou, te whakamoti me te wawahi.

⁴⁸Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.

⁴⁸Kei te tarere nei nga awa wai i toku kanohi, mo te wawahanga o te tamahine a toku iwi.

⁴⁹Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

⁴⁹Maturuturu ana te wai i toku kanohi, kahore hoki e mutu, te ai he pariratanga,

⁵⁰Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.

⁵⁰Kia titiro mai ra ano a Ihowa, kia kite mai ra ano ia i runga i te rangi.

⁵¹Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

⁵¹E meatia iho ana toku ngakau e toku kanohi, mo nga tamahine katoa o toku pa.

⁵²Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

⁵²Kua whaia kinotia ahau ano he manu e ratou, e te hunga e hoariri ana ki ahau, kahore he take.

⁵³Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

⁵³Ngaro iho i a ratou toku ara i roto i te poka, kua maka e ratou he kohatu ki runga ki ahau.

⁵⁴Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

⁵⁴I rere nga wai i runga i toku mahunga: i mea ahau, kua motuhia ketia ahau.

⁵⁵Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.

⁵⁵¶ I karanga ahau ki tou ingoa, e Ihowa, i roto i te poka i raro rawa.

⁵⁶Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.

⁵⁶I rongo koe ki toku reo; kaua e huna tou taringa ki te tanga o toku manawa, ki taku karanga.

⁵⁷Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

⁵⁷I whakatata mai koe i te ra i karanga ai ahau ki a koe; i ki mai koe, Kaua e wehi.

⁵⁸Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

⁵⁸Kua tohea e koe, e te Ariki, nga tohe a toku wairua; kua hokona e koe toku ora.

⁵⁹Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

⁵⁹Kua kite koe, e Ihowa, i te he i mahia ki ahau: mau e whakarite taku whakawa.

⁶⁰Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

⁶⁰Kua kite koe i to ratou mauahara katoa, i o ratou whakaaro katoa moku.

⁶¹Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

⁶¹Kua rongo koe ki ta ratou tawai, e Ihowa, ki o ratou whakaaro katoa moku;

⁶²Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

⁶²Ki nga ngutu o te hunga i whakatika mai ki ahau, ki ta ratou tikanga moku, a pau noa te ra.

⁶³Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.

⁶³Tirohia mai to ratou nohoanga iho, to ratou whakatikanga ake; ko ahau te waiatatia nei e ratou.

⁶⁴Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.

⁶⁴Hoatu he utu ki a ratou, e Ihowa, kia rite ki te mahi a o ratou ringa.

⁶⁵Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

⁶⁵Hoatu ki a ratou he ngakau pakeke, tau kanga ki a ratou.

⁶⁶Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!

⁶⁶Whaia ratou i runga i te riri, whakangaromia atu ratou i raro i nga rangi o Ihowa.