¹Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

¹¶ Kia mahara, e Ihowa, ki te mea kua pa nei ki a matou: tirohia mai, kia kite ai koe i to matou ingoa kino.

²A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

²Kua riro to matou wahi tupu i nga tangata ke, o matou whare i nga tautangata.

³Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

³He pani matou, kahore he matua, ko o matou whaea ano he pouaru.

⁴Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

⁴Na te moni i inu wai ai matou; ko a matou wahie he mea hoko.

⁵Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

⁵Kei runga kei o matou kaki o matou kaiwhai: e mauiui ana matou, kahore he tanga manawa mo matou.

⁶Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

⁶Kua hoatu e matou te ringa ki nga Ihipiana, ki nga Ahiriana, kia makona ai matou i te taro.

⁷Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

⁷I hara o matou matua, a kua kore; a kua whakawaha e matou o ratou he.

⁸Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

⁸Ko nga pononga o matou rangatira: kahore he kaiwhakaora mo matou i o ratou ringa.

⁹Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

⁹E tata mate matou ka whiwhi ai i te taro, i te hoari hoki o te koraha.

¹⁰Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

¹⁰Mangu ana o matou kiri ano he oumu, i te wera ngau kino o te hemokai.

¹¹Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

¹¹Taea ana e ratou nga wahine o Hiona, nga wahine i nga pa o Hura.

¹²A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

¹²Ko nga rangatira, taronatia ake e to ratou ringa; kihai nga kanohi o nga kaumatua i whakahonoretia.

¹³Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

¹³Ko nga taitama kei te waha i te huri, hinga ana nga tamariki i te pikaunga wahie.

¹⁴A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

¹⁴Ko nga kaumatua i nga kuwaha kua kore, me te waiata hoki a nga taitama.

¹⁵Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

¹⁵Kua mutu te koa o o matou ngakau, kua puta ke ta matou kanikani hei uhunga.

¹⁶Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

¹⁶Kua taka te karauna o to matou mahunga; aue, te mate mo matou! kua hara hoki matou.

¹⁷Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

¹⁷¶ Na reira whakaruhi noa iho o matou ngakau; na enei mea pouriuri ana o matou kanohi.

¹⁸A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

¹⁸Na te maunga hoki o Hiona kua ururuatia nei, e haereerea nei e nga pokiha.

¹⁹Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

¹⁹Pumau tonu koe, ake ake, e Ihowa; ko tou torona kei tera whakatupuranga, kei tera whakatupuranga.

²⁰Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

²⁰He aha koe i wareware tonu ai ki a matou? he aha koe i whakarere ai i a matou, a roa noa iho nga ra?

²¹Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

²¹Whakatahuritia atu matou ki a koe, e Ihowa, a ka tahuri matou: whakahoutia o matou ra, kia rite ki o mua.

²²Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

²²Otiia kua tino whakakahore rawa koe ki a matou, e tino nui ana tou riri ki a matou.