¹És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

¹¶ A, mea kau ake te ata, ka runanga nga tohunga nui, nga kaumatua, nga karaipi, me te runanga katoa, a ka herea e ratou a Ihu, ka arahina atu, a tukua atu ana ki a Pirato.

²És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

²Ka ui a Pirato ki a ia, Ko koe ranei te Kingi o nga Hurai? Ka whakahokia e ia ki a ia, Kua korerotia na e koe.

³És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.

³He maha hoki nga mea i whakapaea ki a ia e nga tohunga nui, kaore ia i korero.

⁴Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

⁴Ka ui ano a Pirato ki a ia, ka mea, Kahore au kupu whakahoki? Na, te tini o nga kupu e korero nei ratou mou.

⁵Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

⁵Heoi kahore a Ihu i whakahoki atu ano; no ka miharo a Pirato.

⁶Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

⁶Na i taua hakari kotahi te herehere e tukua ana e ia ki a ratou, ko ta ratou e inoi ai.

⁷Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

⁷Na i reira tetahi tangata ko Parapa te ingoa, e here tahi ana me ona hoa tutu, he hunga i patu tangata i te ngangaretanga.

⁸És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

⁸Na ka haere te mano, ka anga ka tono ki a ia kia peratia me tana i mea ai ki a ratou i mua.

⁹Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

⁹Na ka whakahoki a Pirato ki a ratou, ka mea, E pai ana ranei koutou kia tukua e ahau ki a koutou te Kingi o nga Hurai?

¹⁰Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.

¹⁰I mahara hoki ia he hae i tukua ai ia e nga tohunga nui.

¹¹A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

¹¹Otira ka whakatutehutia e ratou te mano, kia tukua e ia ko Parapa ke ki a ratou.

¹²Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

¹²Na ka whakahoki ano a Pirato, ka mea ki a ratou, He aha oti ta koutou e pai ai kia meatia e ahau ki tenei e huaina nei e koutou ko te Kingi o nga Hurai?

¹³És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!

¹³Ka karanga ano ratou, Ripekatia.

¹⁴Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!

¹⁴Na ka mea a Pirato ki a ratou, He aha koia tana kino i mea ai? Heoi nui noa atu ta ratou hamama, Ripekatia ia.

¹⁵Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

¹⁵¶ Na, i tona hiahia kia whakamarietia te mano, tukua ana e Pirato a parapa ki a ratou, a, ka oti a Ihu te whiu, ka tukua kia ripekatia.

¹⁶A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.

¹⁶Na ka arahina ia e nga hoia ki te marae, ara ki te whare whakawa, a karangarangatia ana te ropu katoa.

¹⁷És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,

¹⁷Ka whakakahuria ia ki te kakahu papura, a, ka oti tetahi karauna tataramoa te whiri, ka potaea ki a ia.

¹⁸És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

¹⁸Na ka anga ratou ka oha ki a ia, Tena koe, e te Kingi o nga Hurai!

¹⁹És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.

¹⁹Patua ana e ratou tona matenga ki te kakaho, tuwha ana ki a ia, ka tuku i nga turi ki a ia, a koropiko ana ki a ia.

²⁰Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.

²⁰A, no ka mutu ta ratou taunu ki a ia, ka tangohia te kahu papura i a ia, na whakakakahuria ana ia ki ona ake kakahu, a arahina ana ia kia ripekatia.

²¹És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.

²¹Na ka meinga e ratou tetahi tangata e tika ana na reira, a Haimona o hairini, i ahu mai i nga whenua, ko te papa o Arehanera raua ko Rupuha, kia haere me ratou, kia riro ai mana e amo tona ripeka.

²²És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

²²¶ Na ka arahina ia ki tetahi wahi, ki Korokota, tona tikanga ina whakamaoritia ko te Wahi Angaanga.

²³És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

²³A hoatu ana ki a ia he waina, he mea whakananu ki te maira, kia inumia: otira kihai i tangohia e ia.

²⁴És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

²⁴A ripekatia ana ia e ratou, ka wehewehea ona kakahu, he mea maka ki te rota, kia kitea ai ko te aha e riro i tetahi, i tetahi.

²⁵Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.

²⁵Na ko te toru tera o nga haora, a ka ripekatia ia e ratou.

²⁶Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

²⁶Ko te mea i whakawakia ai ia i tuhituhia ki runga, KO TE KINGI O NGA HURAI.

²⁷Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.

²⁷Na tokorua nga tahae i ripekatia ngatahitia me ia; ko tetahi ki matau, ko tetahi ki tona maui.

²⁸És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.

²⁸Na ka rite te karaipiture e mea nei, I taua ngatahitia ia me te hunga hara.

²⁹Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

²⁹Ko te hunga e haereere ana i reira ka tawai ki a ia, ka ruru i o ratou matenga, ka mea, Ha, ko koe ka whakahoro nei i te whare tapu, ka hanga nei ano i nga ra e toru,

³⁰Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!

³⁰Whakaora i a koe ano ka heke iho i te ripeka.

³¹Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

³¹Waihoki ko nga tohunga nui ka tawai i a ia, ratou ko nga karaipi, ka mea, Ko era atu i whakaorangia e ia, te taea e ia te whakaora a ia ake ano.

³²A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.

³²Tena ra kia heke iho aianei a te Karaiti, te Kingi o Iharaira, i te ripeka, kia kite ai tatou, kia whakapono ai. I tawai hoki ki a ia te hunga i ripekatia ngatahitia me ia.

³³Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

³³¶ A, no ka tae ki te ono o nga haora, ka pouri a runga o te whenua katoa, taea noatia te iwa o nga haora.

³⁴És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

³⁴A i te iwa o nga haora ka karanga a Ihu, he nui te reo, ka mea, Eroi, Eroi, rama hapakatani? ko te tikanga tenei ina whakamaoritia, E toku Atua, e toku Atua, he aha koe i whakarere ai i ahau?

³⁵Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

³⁵A, no te rongonga o etahi o te hunga e tu ana i reira, ka mea, Nana, e karanga ana ia i a Iraia.

³⁶Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.

³⁶Na ka oma tetahi, ka whakaki i tetahi hautai ki te winika, whakanohoia ana ki te kakaho, ka hoatu kia inumia e ia, ka mea, Kati; tena kia kite tatou me kore a Iraia e haere mai ki te tango i a ia ki raro.

³⁷Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

³⁷Na he nui te reo i puaki i a Ihu, a hemo ake.

³⁸És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.

³⁸A ka wahia te arai o te temepara i waenganui pu mai i runga ki raro.

³⁹Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

³⁹A, no te kitenga o te keneturio, e tu hangai atu ana ki a ia, i pera te ahua o tana tukunga i tona wairua, ka mea ia, He pono ko te Tama a te Atua tenei tangata.

⁴⁰Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

⁴⁰Na i reira etahi wahine e matakitaki ana mai i tawhiti: i roto i a ratou a Meri Makarini, a Meri hoki whaea o Hemi, te mea iti, raua ko Hohi, me Haromi;

⁴¹A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

⁴¹Ara ko nga wahine i aru nei i a ia, i a ia i Kariri, i mahi mea nei mana; me etahi atu wahine tokomaha i haere tahi mai nei me ia ki Hiruharama.

⁴²És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,

⁴²¶ Na ka ahiahi, i te mea ko te ra takanga, ara ko te ra i mua ake o te hapati,

⁴³Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

⁴³Ka haere mai a Hohepa o Arimatia, he rangatira runanga, he tangata nui tonu, e tatari ana ano hoki ia ki te rangatiratanga o te Atua; a ka haere maia tonu ki a Pirato, ka inoi i te tinana o Ihu.

⁴⁴Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?

⁴⁴Na ka miharo a Pirato, hua noa kahore ano i mate: ka karangatia e ia te keneturio, ka ui ki a ia, mehemea kua mate atu ra ia.

⁴⁵És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

⁴⁵A, no ka rongo ki te keneturio kua mate, ka whakaaetia e ia te tinana ki a Hohepa.

⁴⁶Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

⁴⁶Na ka hokona e tera he rinena, ka tangohia mai ia ki raro, a takaia ana ki te rinena; whakatakotoria ana ia ki roto ki te urupa kua haua atu ki te kamaka, a whakataka atu ana he kohatu ki te kuwaha o te urupa.

⁴⁷Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.

⁴⁷I kite a Meri Makarini, raua ko Meri whaea o Hohi, i te wahi i whakatakotoria ai ia.