¹Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,

¹¶ I taua wa ka rongo a Herora te tetaraki ki te rongo o Ihu,

²És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.

²A ka mea ki ana pononga, Ko Hoani Kaiiriiri tenei; kua ara mai ia i te hunga mate; a na reira i mahi ai nga merekara i roto i a ia.

³Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.

³I hopukia hoki a Hoani e Herora, a hereherea ana e ia, a maka ana ki te whare herehere, he mea hoki na Heroriaha, na te wahine a tona tuakana, a Piripi.

⁴Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.

⁴I mea hoki a Hoani ki a ia, E kore e tika kia riro ia i a koe.

⁵De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.

⁵A, i a ia e mea ana ki te whakamate i a ia, ka wehi i te mano; ki ta ratou hoki he poropiti ia.

⁶Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;

⁶Otira i te taenga ki te ra whanau o Herora, ka kanikani te tamahine a Heroriaha i waenganui i a ratou, a ka ahuareka a Herora.

⁷Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.

⁷Katahi ia ka mea ki a ia, oati rawa, kia hoatu ki a ia tana mea e tono ai.

⁸A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.

⁸Na, he mea whakakiki ia na tona whaea, ka mea, Homai ki konei ki ahau i runga i te rihi te matenga o Hoani Kaiiriiri.

⁹És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.

⁹Heoi ka pouri te kingi: otiia i whakaaro ia ki te oati, ki te hunga hoki e noho tahi ana me ia, a ka mea kia hoatu.

¹⁰És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.

¹⁰Na ka tono tangata ia, a poutoa ana te matenga o Hoani i roto i te whare herehere.

¹¹És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.

¹¹A i mauria tona matenga i runga i te rihi, i hoatu ki te kotiro: kawea atu ana e ia ki tona whaea.

¹²És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.

¹²Na ka haere ana akonga, ka tango i te tinana, a tanumia ana e ratou, a haere ana, korero ana ki a Ihu.

¹³És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.

¹³¶ Na, i te rongonga o Ihu, ka haere atu ia i reira ra te kaipuke ki te koraha, ki te wahi motu ke: a, no ka rongo te mano, ka aru i a ia ra uta i roto i nga pa.

¹⁴És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.

¹⁴A ka puta atu a Ihu, ka kite i te huihuinga nui, ka aroha ia ki a ratou, a whakaorangia ana e ia o ratou turoro.

¹⁵Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.

¹⁵A, no ka ahiahi, ka haere atu ana akonga ki a ia, ka mea, He wahi koraha tenei, kua heke noa atu te ra; tonoa atu te mano, kia haere ai ratou ki nga kainga ki te hoko kai ma ratou.

¹⁶Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.

¹⁶Ano ra ko Ihu ki a ratou, Kahore he mea e haere ai ratou; ma koutou e hoatu he kai ma ratou.

¹⁷Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.

¹⁷Ka mea ratou ki a ia, Heoi ano a matou i konei, e rima nga taro, e rua hoki nga ika.

¹⁸Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

¹⁸Na ka mea ia, Mauria mai ki konei ki ahau.

¹⁹És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

¹⁹Na ka mea ia ki te mano kia noho ki runga i te tarutaru, ka mau i nga taro e rima, i nga ika hoki e rua, ka titiro ki runga ki te rangi, ka whakapai, ka whawhati, a hoatu ana e ia nga taro ki nga akonga, a na nga akonga ki te mano.

²⁰És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.

²⁰A kai katoa ana ratou, a ka makona: a kotahi tekau ma rua nga kete i kohia ake e ratou, ki tonu i nga whatiwhatinga i toe.

²¹A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

²¹Ko te hunga i kai ra me te mea e rima mano nga tane, haunga nga wahine me nga tamariki.

²²És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.

²²¶ Na akiaki tonu a Ihu i ana akonga kia eke ki te kaipuke, kia whakawhiti i mua i a ia ki tawahi, i a ia e tuku ana i nga mano kia haere.

²³És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.

²³A, ka oti te mano te tuku, ka kake ia ki runga ki te maunga ki te wahi motu ke ki te inoi: na kua ahiahi, a ko ia anake i reira.

²⁴A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

²⁴Na, tera te kaipuke te akina ra e te ngaru i waenga moana: i he hoki te hau.

²⁵Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.

²⁵A i te wha o nga mataaratanga o te po ka haere a Ihu ki a ratou, i haere maori i runga i te moana.

²⁶És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.

²⁶A, i te kitenga o nga akonga i a ia e haere ana i runga i te moana, ka ihiihi, ka mea, He wairua; ka aue i te wehi.

²⁷De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

²⁷Na kua hohoro te korero a Ihu ki a ratou, te mea, Kia manawanui, ko ahau tenei; aua e wehi.

²⁸Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

²⁸Na ka whakahoki a Pita ki a ia, ka mea, E te Ariki, ki te mea ko koe tena, kiia mai ahau kia haere atu ki a koe i runga i te wai.

²⁹Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.

²⁹Na ka mea ia, Haere mai. A ka marere atu a Pita i te kaipuke, ka haere i runga i te wai, kia tae ai ki a Ihu.

³⁰De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!

³⁰Otira ka kite ia i te hau e kaha ana, ka wehi; a ka timata te totohu, ka karanga ake, ka mea, Ahau, e te Ariki, whakaorangia.

³¹Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?

³¹Hohoro tonu te totoro o te ringa o Ihu, ka hopu i a ia, ka mea ki a ia, E te tangata whakapono iti, he aha koe i ngakau rua ai?

³²És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

³²Ano ka eke raua ki te kaipuke, mutu pu te hau.

³³A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

³³Na ka haere mai te hunga i runga i te kaipuke, ka koropiko ki a ia, ka mea, He pono ko te Tama koe a te Atua.

³⁴És általkelvén, eljutának Genezáret földére.

³⁴¶ A, i to ratou whitinga atu, ka tae ki te whenua o Kenehareta.

³⁵És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;

³⁵A, ka mohio nga tangata o taua wahi ki a ia, ka tono tangata puta noa i nga wahi tutata katoa o reira, hei kawe mai i nga turoro katoa ki a ia;

³⁶És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.

³⁶Ka inoi ki a ia kia pa kau ratou ki te taniko o tona kakahu; a ora ake nga tangata katoa i pa.