¹És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

¹¶ A ka puta atu a Ihu ki waho o te temepara, ka haere; na ka tae mai ana akonga ki a ia kia whakakitea ki a ia nga whare i hanga mo te temepara.

²Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.

²Otira ka mea ia ki a ratou, Kahore ianei koutou e kite i enei mea katoa? He pono taku e mea nei ki a koutou, E kore e toe ki konei tetahi kohatu ki runga ake i tetahi kohatu, engari ka whakahoroa katoatia.

³Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

³A, i a ia e noho ana i runga i maunga Oriwa, ka haere puku mai nga akonga ki a ia, ka mea, Korerotia ki a matou, ko ahea enei mea? he aha te tohu o tou haerenga mai, o te mutunga hoki o te ao?

⁴És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,

⁴¶ Na ka whakahoki a Ihu, ka mea ki a ratou, Kia tupato kei mamingatia koutou e te tangata.

⁵Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

⁵He tokomaha hoki e haere mai i runga i toku ingoa, e mea, Ko te Karaiti ahau, a he tokomaha e whakapohehetia.

⁶Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

⁶A tera koutou e rongo ki nga pakanga, ki nga hau korero pakanga: kia tupato kei ohorere koutou: ta te mea kua rite kia puta enei mea katoa, taihoa ia te mutunga.

⁷Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

⁷E whakatika hoki tetahi iwi ki tetahi iwi, tetahi rangatiratanga ki tetahi rangatiratanga: a e puta nga po matekai, nga mate uruta, me nga ru, ki nga tini wahi.

⁸Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

⁸Otira ko te timatanga kau enei katoa o nga mamae.

⁹Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért.

⁹Ko reira koutou tukua ai kia tukinotia, a e whakamatea koutou; a e kino hoki nga iwi katoa ki a koutou, he whakaaro ki toku ingoa.

¹⁰És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.

¹⁰A he tokomaha e he, a ka tuku tetahi i tetahi, ka kino ano tetahi ki tetahi.

¹¹És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.

¹¹He tokomaha ano nga poropiti teka e whakatika, a he tokomaha e whakapohehetia e ratou.

¹²És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

¹²A, i te kino ka hua, ka matoke haere te aroha o te tini tangata.

¹³De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

¹³Ko te tangata ia e u ana, a taea noatia te mutunga, ka ora ia.

¹⁴És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

¹⁴A e kauwhautia tenei rongopai o te rangatiratanga puta noa i te ao, hei mea whakaatu ki nga iwi katoa; a ko reira puta ai te mutunga.

¹⁵Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

¹⁵A e kite koutou i te mea whakarihariha, i te mea whakangaro, i korerotia ai e Raniera poropiti, i a ia e tu ana i te wahi tapu, kia matau te kaititiro pukapuka,

¹⁶Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;

¹⁶Ko reira kia rere te hunga i Huria ki nga maunga:

¹⁷A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;

¹⁷Ko te tangata i runga i te whare, kei heke iho ki te tiki mea i roto i tona whare:

¹⁸És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.

¹⁸Kauaka ano te tangata i te mara e hoki ki te tiki i ona kakahu.

¹⁹Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.

¹⁹Aue, te mate mo te hunga e hapu ana, mo nga mea hoki e whangai ana ki te u, i aua ra!

²⁰Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:

²⁰Me inoi koutou kei rokohanga koutou e te whati i te hotoke, i te hapati ranei:

²¹Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

²¹Kei taua wa hoki te whiu nui, kahore ona rite mai o te timatanga o te ao a mohoa noa nei, e kore ano e pera a mua ake nei.

²²És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

²²A, me i kahore aua ra i poroa i waenga, hore he kikokiko e ora: otira ka whakaaroa te hunga i whiriwhiria, a ka poroa aua ra.

²³Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.

²³Ki te mea tetahi ki a koutou i reira, Na, tenei a te Karaiti; na, tera; aua e whakaponohia.

²⁴Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.

²⁴E whakatika hoki nga Karaiti teka, me nga poropiti teka, a ka hoatu e ratou nga tohu nunui, me nga mea whakamiharo; a mehemea e taea, ka mamingatia ano te hunga i whiriwhiria.

²⁵Ímé eleve megmondottam néktek.

²⁵Na kua korerotia wawetia nei e ahau ki a koutou.

²⁶Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.

²⁶Na, ahakoa mea ratou ki a koutou, Na, kei te koraha ia; aua e haere atu: Na, kei nga ruma o roto rawa; aua e whakaponohia.

²⁷Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

²⁷Ka rite hoki ki te uira e puta mai nei i te rawhiti, a hiko tonu atu ki te uru, te haerenga mai o te Tama a te tangata.

²⁸Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.

²⁸Ko te wahi hoki i te tupapaku, ko reira huihui ai nga kahu.

²⁹Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek.

²⁹A, muri tonu iho i te whakapawera i aua ra, ka whakapouritia te ra, e kore ano e titi te atarau, ka taka iho nga whetu i te rangi, a ka ngaueue nga mea kaha o nga rangi:

³⁰És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.

³⁰Ko reira ano puta ai te tohu o te Tama a te tangata i te rangi: a ko reira nga iwi katoa o te whenua tangi ai, a e kite ratou i te Tama a te tangata e haere mai ana i runga i nga kapua o te rangi me te kaha, me te kororia nui.

³¹És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.

³¹A, e tonoa e ia ana anahera me te tetere tangi nui, a ka huihuia e ratou ana i whiriwhiri ai i nga hau e wha, i tetahi pito o te rangi puta noa i tetahi pito.

³²A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

³²¶ Na kia akona koutou e te piki ki tetahi kupu whakarite: i tona manga e ngawari ana ano, a ka puta ona rau, ka mohio koutou ka tata te raumati:

³³Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.

³³Waihoki ko koutou, ina kite i enei mea katoa, ka matau koutou ka tata ia, kei nga kuwaha tonu.

³⁴Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.

³⁴He pono taku e mea nei ki a koutou, E kore rawa tenei whakatupuranga e pahemo, kia puta katoa ra ano enei mea.

³⁵Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

³⁵Ko te rangi me te whenua e pahemo, ko aku kupu ia e kore e pahemo.

³⁶Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

³⁶Otira kahore tetahi tangata e mohio ki taua ra, ki taua haora, kahore rawa nga anahera o te rangi, kahore te Tama a te tangata, ko toku Matua anake.

³⁷A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

³⁷Ka rite hoki ki nga ra i a Noa te haerenga mai o te Tama a te tangata.

³⁸Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.

³⁸Ka rite hoki ki ta ratou i nga ra i mua atu o te waipuke; e kai ana, e inu ana, e marena ana, e hoatu ana kia marenatia, a tae noa ki te ra i tomo ai a Noa ki roto ki te aaka,

³⁹És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

³⁹A kahore ratou i mohio, a pakaru noa te waipuke, a kahakina ana ratou katoa: e pera ano te haerenga mai o te Tama a te tangata.

⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

⁴⁰I taua wa tokorua ki te mara; kotahi e tangohia, kotahi e waiho:

⁴¹Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

⁴¹Tokorua wahine e huri ana i te mira; kotahi e tangohia, kotahi e waiho.

⁴²Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok.

⁴²Kia mataara rapea; e kore hoki koutou e mohio ki te haora e puta mai ai to koutou Ariki.

⁴³Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

⁴³Kia mohio ki tenei, me i matau te tangata o te whare ki te mataaratanga e puta ai te tahae, kua tautiaki ia, a kahore i tukua tona whare kia pokaia.

⁴⁴Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.

⁴⁴Na kia mataara hoki koutou: no te mea ka puta mai te Tama a te tangata i te haora e kore ai koutou e mahara.

⁴⁵Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?

⁴⁵Ko wai ra te pononga pono, mahara, i meinga e tona ariki hei rangatira mo ana tangata, hei hoatu i te kai ma ratou i te wa e tika ai?

⁴⁶Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál.

⁴⁶Ka koa taua pononga ki te rokohanga e tona ariki, ina haere mai, e pera ana.

⁴⁷Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.

⁴⁷He pono taku e mea nei ki a koutou, Ka meinga ia hei rangatira mo ona taonga katoa.

⁴⁸Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;

⁴⁸Otira ki te mea taua pononga kino i roto i tona ngakau, Ka roa te putanga mai o toku ariki;

⁴⁹És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:

⁴⁹A ka anga ka patu i ona hoa pononga, ka kai, ka inu tahi me te hunga haurangi;

⁵⁰Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,

⁵⁰E tae mai te ariki o taua pononga i te ra e kore ai ia e mahara, i te haora e kore ai ia e mohio,

⁵¹És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

⁵¹Ka hatepea putia ia, ka meinga he wahi mona i roto i te hunga tinihanga: ko te wahi tera o te tangi, o te tetea o nga niho.