¹Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]

¹¶ Kei whakamanamana koe ki te ra apopo; kahore hoki koe e mohio ko te aha e puta mai i roto i te ra.

²Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

²¶ Ma tetahi atu tangata te whakamoemiti mou, kaua ma tou mangai ake; ma te tangata ke, kaua ma ou ngutu ake.

³Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

³¶ He taimaha te kohatu, he taimaha ano te kirikiri; he taimaha atu ia i a raua tahi te pukuriri o te wairangi.

⁴A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

⁴He mea nanakia te riri, he rutaki te aritarita; ko wai ia e tu i mua i te hae?

⁵Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

⁵¶ He pai ke te riri matanui i te aroha huna.

⁶Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

⁶Ko nga patu a te hoa aroha he mea na te pono: ko nga kihi ia a te hoariri auau rawa.

⁷A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

⁷¶ E ngaruru ana te wairua makona ki te honikoma: engari ki te wairua hiakai, reka kau nga mea kawa katoa.

⁸Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

⁸¶ Rite tonu ki te manu e atiutiu noa atu ana i tona kohanga te tangata e atiutiu noa atu ana i tona wahi.

⁹[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

⁹¶ He whakahari ngakau te hinu me te whakakakara; he pera ano nga ahuareka o to te tangata hoa aroha i ahu mai i nga tikanga mateoha i whakatakotoria e tona ngakau.

¹⁰A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

¹⁰Ko tou hoa aroha ake, a ko te hoa hoki o tou papa, kaua e whakarerea; kaua hoki e haere ki te whare o tou tuakana i te ra e mate ai koe: he pai ke hoki te hoa e tata ana i te tuakana i tawhiti.

¹¹Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

¹¹¶ E taku tama, kia whakaaro nui, kia koa ai toku ngakau, kia whakahoki kupu ai hoki ahau ki te hunga e tawai ana ki ahau.

¹²Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

¹²¶ E kite atu ana te tangata tupato i te he, a ka huna i a ia: tena ko te kuware, haere tonu atu, mamae tonu atu.

¹³Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

¹³¶ Tangohia te kakahu o te kaiwhakakapi mo te tangata ke; tona taunaha ano hoki mo ta te wahine ke.

¹⁴A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

¹⁴¶ Ko te tangata e maranga ana i te atatu, he nui hoki tona reo ki te manaaki i tona hoa ka kiia tana he kanga.

¹⁵A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

¹⁵¶ He maturuturu e puputu tonu ana i te ra nui te ua, he wahine ngangare, rite tonu raua:

¹⁶Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

¹⁶Ko te tangata e mea ana ki te pehi i a ia, e mea ana ki te pehi i te hau, a ka tutaki tona ringa matau ki te hinu.

¹⁷[Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

¹⁷¶ Ko te rino hei whakakoi mo te rino; waihoki ko te tangata ano hei whakakoi i te mata o tona hoa.

¹⁸[Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

¹⁸¶ Ko te kaitiaki o te piki, ka kai i ona hua: ka whakahonoretia te tangata e whakaaro ana ki tona rangatira.

¹⁹Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.

¹⁹¶ He pera i te wai, tiro atu, tiro mai he kanohi, ka pena ano to te tangata ngakau ki te tangata.

²⁰[Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

²⁰¶ Ko te reinga, ko te whakangaromanga, e kore e makona; e kore ano hoki e makona nga kanohi o te tangata.

²¹[Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.

²¹¶ Ko te oko tahu para mo te hiriwa, ko te oumu mo te koura; a, ko te whakanui i a ia, hei whakamatautau mo te tangata.

²²Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

²²¶ Ahakoa i tukua e koe te wairangi ki te tuki i roto i te kumete i waenga i nga witi pepe, e kore tona whakaarokore e riro.

²³Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

²³¶ Kia anga nui koa kia mohio ki te ahua o au hipi, a kia pai te tiaki i au kahui kau:

²⁴Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

²⁴E kore hoki te taonga e mau tonu; e mau ianei te karauna ki nga whakatupuranga katoa?

²⁵[Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

²⁵Kua whaiti te hei, e kitea ana te tupu hou, a e kohikohia ana nga otaota o nga maunga.

²⁶Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

²⁶Hei mea kakahu mou nga reme, a koe nga koati hei utu mo te mara.

²⁷És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

²⁷A tera te waiu koati, he nui noa atu hei kai mau, hei kai hoki ma tou whare, hei oranga ano hoki mo au kotiro.