¹Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

¹¶ Whakawhetai ki a Ihowa, karanga atu ki tona ingoa: whakapuakina ana mahi ki waenganui o nga iwi.

²Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

²Waiata ki a ia, himene ki a ia: korerotia ana mahi whakamiharo katoa.

³Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

³Whakamanamana ki tona ingoa tapu: kia hari te ngakau o te hunga e rapu ana i a Ihowa.

⁴Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

⁴Rapua a Ihowa me tona kaha: rapua tonutia tona mata, ake ake.

⁵Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

⁵Maharatia ana mahi whakamiharo i mahia e ia; ana merekara me nga whakaritenga a tona mangai,

⁶Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

⁶E nga uri o Aperahama, o tana pononga, e nga tama a Hakopa, e ana i whiriwhiri ai.

⁷Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

⁷Ko Ihowa ia, ko to tatou Atua; kei te whenua katoa ana whakaritenga.

⁸Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

⁸¶ Mahara tonu ia ki tana kawenata ake ake, ki te kupu i kiia iho e ia ki te mano o nga whakatupuranga.

⁹A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

⁹Ki tana i whakarite ai ki a Aperahama, ki tana oati hoki ki a Ihaka;

¹⁰És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

¹⁰A whakapumautia iho e ia hei tikanga ki a Hakopa, hei kawenata mau tonu ki a Iharaira.

¹¹Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

¹¹I a ia ra i mea, Ka hoatu e ahau ki a koe te whenua o Kanaana hei wahi pumau mo koutou.

¹²Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

¹²I te mea he hunga torutoru ratou: ae ra, he iti rawa, he manene ano ki reira.

¹³És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

¹³I a ratou e haereere ana i tenei iwi ki tera atu iwi, i tetahi rangatiratanga ki tetahi iwi ke;

¹⁴Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

¹⁴Kihai ratou i tukua e ia kia tukinotia e te tangata: he whakaaro ano ki a ratou i riria ai e ia nga kingi.

¹⁵Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

¹⁵I mea ia, Kei pa ki aku i whakawahi ai: kei kino ki aku poropiti.

¹⁶Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

¹⁶I karangatia e ia te matekai ki te whenua: whati katoa i a ia te tokotoko, ara te taro.

¹⁷Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

¹⁷I tonoa e ia he tangata i mua i a ratou; i hokona a Hohepa hei pononga:

¹⁸A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

¹⁸I whakamamaetia ona waewae ki te mekameka: takoto ana ia i te rino;

¹⁹Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

¹⁹A puta noa tana kupu: whakamatautauria ana ia e te kupu a Ihowa.

²⁰Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

²⁰I tono te kingi, a wetekina ana ia; ara te kingi o nga iwi, a tukua ana ia.

²¹Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

²¹A meinga ana ia e ia hei ariki mo tona whare, hei rangatira mo ona taonga katoa;

²²Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

²²Hei herehere i ana rangatira ua pai ia, hei ako i ana kaumatua ki te whakaaro.

²³És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

²³I haere mai ano a Iharaira ki Ihipa: a noho ana a Hakopa ki te whenua o Hama.

²⁴És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

²⁴Na ka tino whakanuia e ia tana iwi: a ka meinga ratou kia kaha ake i o ratou hoariri.

²⁵Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

²⁵¶ I whakakoarotia e ia to ratou ngakau kia kino ki tana iwi, kia mahi lhianga ki ana pononga.

²⁶Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

²⁶I tonoa e ia a Mohi, tana pononga, raua ko Arona, ko tana i whiriwhiri ai.

²⁷Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

²⁷Whakaputaina ana e raua ana tohu i waenganui i a ratou, he merekara i te whenua o Hama.

²⁸Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

²⁸I tukua e ia te pouri, a kua pouri: kihai ano ratou i whakakeke ki ana kupu.

²⁹Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

²⁹I whakaputaia ketia e ia o ratou wai hei toto; a mate ake i a ia a ratou ngohi.

³⁰Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

³⁰I whakangahue ake to ratou whenua i te poroka, i roto i nga whare moenga o o ratou kingi.

³¹Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

³¹I whai kupu ia, a puta ana mai nga pokai namu: me te kutu i o ratou kainga.

³²Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

³²I tukua iho e ia ki a ratou te whatu hei ua, me te ahi mura ki to ratou whenua.

³³És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

³³I pakia ano e ia a ratou waina me a ratou piki; a whatiwhatiia ana e ia nga rakau o o ratou kainga.

³⁴Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

³⁴I korero ia, a puta ana mai te mawhitiwhiti me te moka, te taea te tatau.

³⁵És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

³⁵A kainga katoatia ana nga otaota o to ratou whenua; pau ake nga hua o to ratou oneone.

³⁶És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

³⁶I whakamatea katoatia ano hoki e ia nga matamua o to ratou whenua, te muanga o to ratou kaha.

³⁷És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

³⁷A whakaputaina mai ana ratou e ia, me te hiriwa, me te koura, kahore hoki he mea tuoi i roto i ana iwi.

³⁸Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

³⁸Na hari ana a Ihipa i to ratou haerenga; i mau hoki to ratou wehi ki a ratou.

³⁹Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

³⁹I horahia e ia te kapua hei hipoki, me te ahi hei whakamarama i te po.

⁴⁰Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

⁴⁰I inoi ratou, a homai ana e ia te koitareke; a ka makona ratou i te taro o te rangi.

⁴¹Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

⁴¹I wahia e ia te kohatu, a ka pakaru mai nga wai: rere ana i nga wahi maroke, koia ano kei te awa.

⁴²Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

⁴²I mahara hoki ia ki tana kuputapu, ki a Aperahama ano, ki tana pononga.

⁴³Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

⁴³A whakaputaina mai ana e ia tana iwi i runga i te hari, ana i whiriwhiri ai i runga i te koa.

⁴⁴És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

⁴⁴A homai ana e ia ki a ratou nga whenua o nga tauiwi: a riro ana i a ratou nga mauiuitanga o te iwi;

⁴⁵Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

⁴⁵Kia puritia ai e ratou ana tikanga, kia mau ai ki ana ture. Whakamoemititia a Ihowa.