1Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
1¶ He waiata; he pikitanga. Na Rawiri. I koa ahau i ta ratou meatanga mai ki ahau; Tatou ka haere ki te whare o Ihowa.
2Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
2E tu ana o matou waewae ki ou tatau, e Hiruharama:
3Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
3Ko te hanganga o Hiruharama, rite tonu ki to te pa kua tuhonohonoa ki a ia ano..
4A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
4Haereere ana ki reira nga iwi, nga iwi o Ihowa, ki to Iharaira whakaaturanga, ki te whakawhetai ki te ingoa o Ihowa.
5Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.
5Kua whakaturia hoki ki reira nga torona whakawa, nga torona o te whare o Rawiri.
6Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!
6¶ Inoia he ata noho mo Hiruharama: ka whiwhi ki te pai te hunga e aroha ana ki a koe.
7Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
7Kia mau te rongo ki ou taiepa, me te pai ki ou whare kingi.
8Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
8He mea mo oku teina, mo oku hoa, taku e mea nei, Kia mau te rongo ki roto ki a koe.
9Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
9He whakaaro ki te whare o Ihowa, o to tatou Atua, ka rapu ahau i te pai mou.