¹Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

¹¶ Ki te tino kaiwhakatangi, ma nga tama a Koraha. He Makiri. E te Atua, kua rongo o matou taringa, kua korerotia ki a matou e o matou matua, nga mahi i mahia e koe i o ratou ra, i nga ra o mua.

²Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

²Nau nga tauiwi i pana ki tou ringa, nau ratou i whakato: nau nga iwi i whiu, a whakamararatia ana ratou.

³Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

³Ehara hoki i te mea, na ta ratou hoari i whiwhi ai ratou ki te whenua, ehara to ratou takakau i te mea i ora ai ratou: engari na tou matau, na tou takakau hoki, na te marama ano o tou mata, he pai hoki nou ki a ratou.

⁴Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

⁴E te Atua, ko koe toku Kingi: whakahaua he whakaora mo Hakapa.

⁵Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

⁵Mau ka turaki ai matou i o matou hoariri; ma tou ingoa ka takahia ai e matou te hunga e whakatika ana ki a matou.

⁶Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

⁶E kore hoki ahau e whakawhirinaki ki taku kopere: e kore ano taku hoari e whakaora i ahau.

⁷Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

⁷Nau hoki matou i ora ai i o matou hoariri: nau ano i whakama ai te hunga i kino ki a matou.

⁸Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

⁸Ko te Atua ta matou e whakamanamana ai i te roa o te ra: ka whakamoemiti ano matou ki tou ingoa ake ake. (Hera.

⁹Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

⁹¶ Otira kua panga nei matou e koe, kua meinga kia whakama: kahore hoki koe kia haere tahi me a matou taua.

¹⁰Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

¹⁰Kua meinga matou kia hoki whakamuri mai i te hoariri; kei te pahua ano i etahi ma ratou te hunga e kino ana ki a matou.

¹¹Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

¹¹Kua hoatu matou e koe, ano he hipi e kainga ana: kua marara ki roto ki nga tauiwi.

¹²Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

¹²E hokona ana e koe tau iwi, a hore he utu: kahore hoki koe e whiwhi rawa i te utu mo ratou.

¹³Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

¹³E meinga ana matou e koe hei tawainga ma o matou hoa kainga; hei whakahaweatanga, hei whakakatanga mai ma te hunga i tetahi taha, i tetahi taha o matou.

¹⁴Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

¹⁴E meinga ana matou e koe hei whakatauki ma nga tauiwi; hei rurutanga matenga ma nga iwi.

¹⁵Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

¹⁵Kei mua tonu i ahau toku whakama; kua taupokina ahau e te pawera o toku mata;

¹⁶Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

¹⁶I te reo o te kaitawai, o te kaikohukohu; i te hoariri, i te kairapu utu.

¹⁷A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

¹⁷¶ Kua pa katoa tenei ki a matou; heoi kahore matou i wareware ki a koe, kihai ano i teka ki tau kawenata.

¹⁸Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

¹⁸Kahore to matou ngakau i tahuri whakamuri; kihai ano o matou hikoinga i peka ke i tau ara;

¹⁹Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

¹⁹I maru ai matou i a koe i te wahi o nga tarakona; a taupoki rawa ki te atarangi o te mate.

²⁰Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

²⁰Mehemea kua wareware matou ki te ingoa o to matou Atua, kua totoro ranei o matou ringa ki te atua ke;

²¹Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

²¹E kore ranei tenei e ata tirohia e te Atua? E matau ana hoki ia ki nga mea ngaro o te ngakau.

²²Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

²²Mou nei hoki matou i patua ai i te ra roa nei: kiia iho matou he hipi e patua ana.

²³Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

²³E ara, he aha koe ka moe ai, e te Ariki? Whakatika, kaua matou e panga tonutia.

²⁴Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

²⁴He aha koe ka huna ai i tou mata? ka wareware ai ki to matou mamae, ki to matou tukinotanga?

²⁵Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

²⁵Kua piko nei hoki to matou wairua ki raro ki te puehu; piri rawa to matou kopu ki te whenua.

²⁶Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

²⁶E ara, hei awhina i a matou; kia mahara ki tou aroha, a hokona matou.