¹Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.

¹¶ Ki te tino kaiwhakatangi. He himene, he waiata. Hamama, e te whenua katoa, ki te Atua:

²Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!

²Himenetia te kororia o tona ingoa, kia whai kororia te whakamoemiti ki a ia.

³Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

³Mea atu ki te Atua, Ano te wehi o au mahi! Ma te nui o tou kaha e ngohengohe ai ou hoariri ki a koe.

⁴Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

⁴E koropiko katoa te whenua ki a koe; ka himene ki a koe; ka himene ratou ki tou ingoa. (Hera.

⁵Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

⁵Haere mai kia kite i nga mahi a te Atua: mataku rawa tana mahi ki nga tama a te tangata.

⁶A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

⁶Nana i mea te moana hei tuawhenua: haere a waewae ana ratou ra roto i te awa; hari ana matou ki a ia i reira.

⁷A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

⁷Ko tona kawanatanga tuturu tonu i runga i tona kaha; e titiro ana ona kanohi ki nga tauiwi; kei whakakake te hunga tutu. (Hera.

⁸Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

⁸¶ Whakapaingia to tatou Atua, e nga iwi; kia rangona te reo whakamoemiti ki a ia.

⁹A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

⁹Nana nei hoki i mau ai to tatou wairua ki te ora, kahore hoki e tukua e ia o tatou waewae kia nekehia.

¹⁰Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

¹⁰Kua whakamatauria hoki matou e koe, e te Atua: whakarewaia ana matou e koe, ano he hiriwa e whakarewaia ana.

¹¹Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

¹¹Kua kawea nei matou e koe ki roto ki te kupenga: whakapikaua ana e koe te mea whakamamae ki o matou hope.

¹²Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

¹²I meinga ano e koe o matou upoko kia ekengia hoihotia e te tangata; i ra roto matou i te kapura, i te wai: heoi whakaputaina mai ana matou e koe ki te wahi momona.

¹³Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

¹³¶ Ka tomo ahau me nga tahunga tinana ki tou whare; ka whakamana ahau i aku kupu taurangi ki a koe,

¹⁴A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

¹⁴Era i puaki i oku ngutu, i korerotia e toku mangai i ahau e pouri ana.

¹⁵Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

¹⁵Ka whakaekea e ahau mau nga mea momona hei tahunga tinana, ngatahi ano me te mea kakara o nga hipi toa; ka tukua e ahau he puru, he koati. (Hera.

¹⁶Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

¹⁶Haere mai, whakarongo, e koutou katoa e wehi ana ki te Atua, a maku e whakapuaki tana i mea ai ki toku wairua.

¹⁷Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

¹⁷I tangi toku mangai ki a ia: i whakanuia ano ia e toku arero.

¹⁸Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

¹⁸Ki te whakaaroa e toku ngakau te he, e kore te Ariki e whakarongo mai.

¹⁹Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

¹⁹Nei ra he pono kua whakarongo te Atua, kua tahuri ia ki toku reo inoi.

²⁰Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.

²⁰Kia whakapaingia te Atua, kihai nei i whakapeau ke i taku inoi, i tana atawhai hoki ki ahau.