¹Lõn ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté õt.

¹După aceea, iată ce s'a întîmplat. Absalom, fiul lui David, avea o soră frumoasă, numită Tamar; şi Amnon, fiul lui David, a iubit -o.

²Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az õ hugáért, Támárért; mert szûz vala, és Amnon elõtt lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkövessen.

²Amnon era atît de chinuit din această pricină, încît a căzut bolnav după soră-sa Tamar; căci era fecioară, şi -i venea greu lui Amnon să -i facă ceva.

³[Vala] azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala neve, Simeának, Dávid testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes ember vala.

³Amnon avea un prieten, numit Ionadab, fiul lui Şimea, fratele lui David. Şi Ionadab era un om foarte şiret.

⁴Ki monda néki: Mi az oka, hogy te naponként soványodol, királynak fia? Nem mondhatnád-é meg nékem? És monda néki Amnon: Támárt, Absolon öcsémnek hugát igen szeretem.

⁴El i -a zis: ,,Pentruce te usuci din zi în zi, tu, fiul împăratului? Nu vrei să-mi spui?`` Amnon i -a răspuns: ,,Iubesc pe Tamar, sora fratelui meu Absalom.``

⁵És monda néki Jonadáb: Feküdj le ágyadba, és tedd betegnek magadat. És ha eljön atyád, hogy meglátogasson, mondd azt néki: Jõjjön ide, kérlek, Támár, az én hugom, hadd adjon ennem; és itt szemem elõtt készítse el az ételt, hogy én is lássam, és az õ kezébõl egyem.

⁵Ionadab i -a zis: ,,Culcă-te în pat, şi fă-te bolnav. Cînd va veni tatăl tău să te vadă, să -i spui: ,Dă voie sorei mele Tamar, să vină să-mi dea să mănînc; să-mi pregătească subt ochii mei o mîncare, ca s'o văd şi s'o iau din mîna ei.``

⁶Lefeküvék azért Amnon, és tetteté, mintha beteg volna; mikor azután eljött a király, hogy õt meglátogassa, monda Amnon a királynak: Kérlek, hadd jõjjön ide hozzám Támár hugom, hadd csináljon elõttem egy pár bélest, és hadd egyem az õ kezébõl.

⁶Amnon s'a culcat şi s'a făcut bolnav. Împăratul a venit să -l vadă, şi Amnon a zis împăratului: ,,Te rog, să vină soru-mea Tamar să facă două turte subt ochii mei şi să le mănînc din mîna ei.``

⁷Elkülde azért Dávid a Támár házához, ezt izenvén: Eredj el mindjárt az Amnon bátyád házához, és készíts valami ennivalót néki.

⁷David a trimes să spună Tamarei înlăuntrul odăilor ei: ,,Du-te în casa fratelui tău Amnon, şi pregăteşte -i o mîncare.``

⁸Beméne azért Támár az Amnon bátyja házába, õ pedig fekszik vala. És lisztet vévén, meggyúrá és bélest csinála õ elõtte, és megfõzé a bélest.

⁸Tamar s'a dus în casa fratelui ei Amnon, care era culcat. A luat plămădeală, a frămîntat -o, a pregătit turte înaintea lui, şi le -a copt;

⁹Elõhozá annakutána a serpenyõt, és kitölté eleibe; de õ nem akara enni. És monda Amnon: Küldjetek ki mellõlem mindenkit; és kimenének mindnyájan elõle.

⁹luînd apoi tigaia, le -a răsturnat înaintea lui.`` Dar Amnon n'a vrut să mănînce. El a zis: ,,Scoateţi pe toată lumea afară.`` Şi toată lumea a ieşit afară dela el.

¹⁰Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az étket, hadd egyem kezedbõl; vevé azért Támár a bélest, melyet készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba.

¹⁰Atunci Amnon a zis Tamarei: ,,Adu-mi mîncarea în odaie, şi s'o mănînc din mîna ta.`` Tamar a luat turtele pe cari le făcuse, şi le -a dus fratelui său Amnon, în odaie.

¹¹És eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá õt, és monda néki: Jõjj, feküdj mellém, húgom.

¹¹Pe cînd i le dădea ea să le mănînce, el a apucat -o şi i -a zis: ,,Vino, soro, şi culcă-te cu mine.``

¹²Õ pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert nem szoktak így cselekedni Izráelben, ne kövess el ilyen gyalázatot.

¹²Ea i -a răspuns: ,,Nu, frate, nu mă necinsti, căci nu se face aşa în Israel; nu face mişelia aceasta.

¹³És én, ugyan hová vigyem szégyenemet? Te pedig olyan leszel Izráelben, mint egy bolond. Azért kérlek, szólj a királynak, mert nem fog megtagadni engem tõled.

¹³Unde mă voi duce eu cu ruşinea mea? Şi tu vei trece drept un mişel în Israel. Acum, vorbeşte, te rog, împăratului, şi nu se va împotrivi să fiu a ta.``

¹⁴Õ azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erõsebb levén nála, erõt vett rajta, és vele feküvék.

¹⁴Dar el n'a vrut s'o asculte; a silit -o, a necinstit -o şi s'a culcat cu ea.

¹⁵És meggyûlölé õt Amnon felette igen, mert nagyobb lõn gyûlölete, melylyel gyûlölte õt, a szeretetnél, melylyel õt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.

¹⁵Apoi Amnon a urît -o foarte mult, mai mult decît o iubise. Şi i -a zis: ,,Scoală-te, şi du-te!``

¹⁶Ki felele néki: Ne kövess el nagyobb gonoszságot annál, a melyet rajtam véghezvittél, hogy elûzz engem. Õ azonban nem akart reá hallgatni,

¹⁶Ea i -a răspuns: ,,Nu mai mări răul pe care l-ai făcut, izgonindu-mă.``

¹⁷Hanem beszólítá szolgáját, a ki néki szolgál vala, és monda: Ûzd ki õt gyorsan elõlem, és zárd be az ajtót utána.

¹⁷El n'a vrut s'o asculte şi, chemînd băiatul care -i slujea, a zis: ,,Izgoneşte dela mine pe femeia aceasta, scoate -o afară, şi încuie uşa după ea!``

¹⁸Vala pedig õ rajta igen szép tarka szoknya, a milyenben a király leányai szoktak járni, míg szûzek valának. Kiûzé azért õt a szolga, és bezárá az ajtót utána.

¹⁸Ea avea o rochie pestriţă; căci aceasta era haina pe care o purtau fetele împăratului, cîtă vreme erau fecioare. Slujitorul lui Amnon a scos -o afară, şi a încuiat uşa după ea.

¹⁹Hamut hinte azért Támár az õ fejére, és a tarka szoknyát, mely rajta volt, meghasogatá, kezét pedig fejére tevén, jajgatva jár vala.

¹⁹Tamar şi -a presărat cenuşă pe cap, şi şi -a sfîşiat haina pestriţă; a pus mîna în cap, şi a plecat ţipînd.

²⁰És monda néki a bátyja, Absolon: Talán Amnon bátyád volt veled? Azért hallgass most, hugom, [mert] atyádfia, ne bánkódjál azon felettébb. Lakozék azért Támár nagy árvaságban az õ bátyjának, Absolonnak házában.

²⁰Fratele ei Absalom, i -a zis: ,,A stat fratele tău Amnon cu tine? Acum, soro, taci, căci este fratele tău; nu te prea trece cu firea din pricina aceasta.`` Şi Tamar, nemîngîiată, a locuit în casa fratelui ei Absalom.

²¹Dávid király pedig hallván mindezeket, felette igen megharaguvék.

²¹Împăratul David a aflat toate aceste lucruri, şi s'a mîniat foarte tare.

²²Nem szóla pedig semmit felõle Absolon Amnonnak, sem jót, sem gonoszt; mert igen gyûlöli vala Absolon Amnont, mivelhogy megszeplõsítette az õ hugát, Támárt.

²²Absalom n'a vorbit nici bine nici rău cu Amnon; dar a început să -l urască, pentrucă necinstise pe soru-sa Tamar.

²³És lõn két esztendõ mulva, mikor Absolonnak [juhait] nyírták Baál- Hásorban, mely Efraimban van, meghívá Absolon mind a király fiait.

²³După doi ani, pe cînd Absalom avea tunsul oilor la Baal-Haţor, lîngă Efraim, a poftit pe toţi fiii împăratului.

²⁴Beméne Absolon a királyhoz is, és monda: Ímé most nyírják a te szolgádnak [juhait, azért] jõjjön el kérem a király és az õ szolgái a te szolgáddal.

²⁴Absalom s'a dus la împărat, şi a zis: ,,Iată, robul tău are tunsul oilor; să vină împăratul şi slujitorii lui la robul tău.``

²⁵Monda a király Absolonnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy meg ne terheljünk téged. És ismét erõlteti vala õt, de nem akara elmenni, hanem megáldá õt.

²⁵Şi împăratul a zis lui Absalom: ,,Nu, fiule, nu vom veni toţi, ca să nu-ţi fie greu.`` Absalom a stăruit de el; dar împăratul n'a vrut să se ducă, şi l -a binecuvîntat.

²⁶Monda mégis Absolon: Ha nem, úgy jõjjön el velünk Amnon, az én testvérem. Felele néki a király: Miért menne el veled?

²⁶Absalom a zis: ,,Dă voie măcar fratelui meu Amnon să vină cu noi.`` Împăratul i -a răspuns: ,,Pentruce să vină el cu tine?``

²⁷Mikor pedig erõltette õt Absolon, elbocsátá õ vele Amnont is és mind a király fiait.

²⁷În urma stăruinţelor lui Absalom, împăratul a lăsat să meargă cu el pe Amnon şi toţi fiii săi.

²⁸Parancsola pedig Absolon az õ szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvû lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és öljétek meg õt, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek.

²⁸Absalom a dat următoarea poruncă slujitorilor săi: ,,Luaţi seama cînd se va veseli inima lui Amnon de vin, şi cînd vă voi zice: ,Loviţi pe Amnon!` atunci să -l omorîţi; să nu vă temeţi de nimic: oare nu vă poruncesc eu? Fiţi tari, şi arătaţi-vă oameni de inimă!``

²⁹Úgy cselekedének azért az Absolon szolgái Amnonnal, a mint Absolon parancsolta vala. A király fiai pedig mindnyájan felkelének, és ki-ki öszvérére üle, és elszaladának.

²⁹Slujitorii lui Absalom au făcut lui Amnon cum le poruncise Absalom. Şi toţi fiii împăratului s'au sculat, au încălecat fiecare pe catîrul lui, şi au fugit.

³⁰Mikor pedig még az útban voltak, a hír eljutott Dávidhoz, mondván: Mind megölte Absolon a király fiait, egy sem maradt meg közülök.

³⁰Pe cînd erau pe drum, a ajuns zvonul la David că Absalom, a ucis pe toţii fiii împăratului, şi că n'a mai rămas niciunul din ei.

³¹Akkor felkele a király, megszaggatá ruháit, és a földre feküvék, és az õ szolgái mindnyájan megszaggatott ruhában állanak vala elõtte.

³¹Împăratul s'a sculat, şi -a rupt hainele, şi s'a culcat pe pămînt, şi toţi slujitorii lui stăteau acolo cu hainele sfîşiate.

³²Szóla pedig Jonadáb, Simeának, a Dávid testvérének fia, és monda: Ne mondja azt az én uram, hogy a királynak minden fiait megölték, mert csak Amnon halt meg egyedül; mert attól a naptól fogva, hogy az õ hugát megszeplõsítette, Absolonnak mindig szájában volt [ez a dolog].

³²Ionadab, fiul lui Şimea, fratele lui David, a luat cuvîntul şi a zis: ,,Să nu creadă domnul meu că toţi tinerii, fiii împăratului, au fost ucişi, căci numai Amnon a murit; aceasta este urmarea unei hotărîri a lui Absalom, din ziua cînd Amnon a necinstit pe soră-sa Tamar.

³³Ne vegye azért szívére az én uram, a király, azt gondolván, hogy a királynak minden fiai meghaltak, mert csak Amnon halt meg egyedül.

³³Să nu se mai muncească dar împăratul, domnul meu, cu gîndul că toţi fiii împăratului au murit, căci numai Amnon a murit.

³⁴Absolon pedig elmenekült. És felemelvén az õrálló az õ szemeit, látá, hogy sok ember jõ az úton õ mögötte, a hegyoldalon.

³⁴Absalom a fugit. Şi tînărul pus de strajă a ridicat ochii şi s'a uitat. Şi iată că o mare ceată venea pe drumul dinapoia lui, dinspre munte.

³⁵És monda Jonadáb a királynak: Ímé jõnek a király fiai; a mint a te szolgád mondá, úgy történt.

³⁵Ionadab a zis împăratului: ,,Iată că vin fiii împăratului! Astfel se adevereşte ce spunea robul tău``.

³⁶És lõn, a mint megszünt beszélni, megérkezének a király fiai, és szavokat felemelvén, sírának; és maga a király is és az õ szolgái mindnyájan felette igen sírának.

³⁶Pe cînd isprăvea el vorba, iată că fiii împăratului au venit. Au ridicat glasul, şi au plîns; şi împăratul şi toţi slujitorii lui au plîns mult.

³⁷Absolon pedig elfuta, és méne Talmaihoz, Ammihur fiához, Gessurnak királyához. És [Dávid] minden nap siratá az õ fiát.

³⁷Absalom fugise, şi s'a dus la Talmai, fiul lui Amihur, împăratul Gheşurului. Şi David jălea în fiecare zi pe fiul său.

³⁸Absolon pedig, minekutána elfutott és Gessurba ment, három esztendeig volt ott.

³⁸Absalom a stat trei ani la Gheşur, unde se dusese, după ce fugise.

³⁹Dávid király pedig felhagyott [azzal,] hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon felõl, hogy meghalt.

³⁹Împăratul David a încetat să mai urmărească pe Absalom, căci se mîngîiase de moartea lui Amnon.