¹És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!

¹Moise a chemat pe tot Israelul, şi i -a zis: ,,Ascultă, Israele, legile şi poruncile pe cari vi le spun astăzi în auzul vostru. Învăţaţi-le, şi împliniţi-le cu scumpătate.

²Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.

²Domnul, Dumnezeul nostru, a încheiat cu noi un legămînt la Horeb.

³Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.

³Nucu părinţii noştri a încheiat Domnul legămîntul acesta, ci cu noi, cari sîntem toţi vii astăzi aici.

⁴Színrõl színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl.

⁴Domnul v'a vorbit faţă în faţă pe munte, din mijlocul focului.

⁵(Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:

⁵Eu am stat atunci între Domnul şi voi, ca să vă vestesc cuvîntul Domnului; căci vă era frică de foc, şi nu v'aţi suit pe munte. El a zis:

⁶Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a szolgálatnak házából.

⁶,,Eu sînt Domnul, Dumnezeul tău, care te-am scos din ţara Egiptului, din casa robiei.

⁷Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

⁷Să n'ai alţi dumnezei afară de Mine.

⁸Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

⁸Să nu-ţi faci chip cioplit, nici vreo înfăţişare a lucrurilor cari sînt sus în ceruri, sau jos pe pămînt, sau în ape supt pămînt.

⁹Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;

⁹Să nu te închini înaintea lor, şi să nu le slujeşti; căci Eu, Domnul, Dumnezeul tău, sînt un Dumnezeu gelos, care pedepsesc fărădelegea părinţilor în copii pînă la al treilea şi la al patrulea neam al celor ce Mă urăsc;

¹⁰De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

¹⁰şi Mă îndur pînă la al miilea neam de ceice Mă iubesc şi păzesc poruncile Mele.

¹¹Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

¹¹Să nu iei în deşert Numele Domnului, Dumnezeului tău; căci Domnul nu va lăsa nepedepsit pe cel ce va lua în deşert Numele Lui.

¹²Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.

¹²Ţine ziua de odihnă, ca s'o sfinţeşti, cum ţi -a poruncit Domnul, Dumnezeul tău.

¹³Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.

¹³Şase zile să lucrezi, şi să-ţi faci toate treburile.

¹⁴De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;

¹⁴Dar ziua a şaptea este ziua de odihnă a Domnului, Dumnezeului tău: să nu faci nicio lucrare în ea, nici tu, nici fiul tău, nici fiica ta, nici robul tău, nici roaba ta, nici boul tău, nici măgarul tău, nici vreunul din dobitoacele tale, nici străinul care este în locurile tale, pentru ca şi robul şi roaba ta să se odihnească întocmai ca tine.

¹⁵És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.

¹⁵Adu-ţi aminte că şi tu ai fost rob în ţara Egiptului, şi Domnul, Dumnezeul tău, te -a scos din ea cu mînă tare şi cu braţ întins: de aceea ţi -a poruncit Domnul, Dumnezeul tău, să ţii ziua de odihnă.

¹⁶Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.

¹⁶Cinsteşte pe tatăl tău şi pe mama ta, cum ţi -a poruncit Domnul, Dumnezeul tău, ca să ai zile multe şi să fii fericit în ţara pe care ţi -o dă Domnul, Dumnezeul tău.

¹⁷Ne ölj.

¹⁷Să nu ucizi.

¹⁸És ne paráználkodjál.

¹⁸Să nu preacurveşti.

¹⁹És ne lopj.

¹⁹Să nu furi.

²⁰És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.

²⁰Să nu mărturiseşti strîmb împotriva aproapelui tău.

²¹És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.

²¹Să nu pofteşti nevasta aproapelui tău; să nu pofteşti casa aproapelui tău, nici ogorul lui, nici robul lui, nici roaba lui, nici boul lui, nici măgarul lui, nici un alt lucru care este al aproapelui tău.``

²²Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhõ és a homályosság közepébõl nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kõtáblára, és adá azokat nékem.

²²Acestea sînt cuvintele pe cari le -a rostit Domnul cu glas tare pe munte, din mijlocul focului din nori şi din negură deasă, şi le -a spus la toată adunarea voastră, fără să adauge ceva. Le -a scris pe două table de piatră, şi mi le -a dat.

²³És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;

²³Cînd aţi auzit glasul acela din mijlocul întunerecului, şi pe cînd tot muntele era aprins, căpeteniile seminţiilor voastre şi bătrînii voştri s'au apropiat toţi de mine,

²⁴És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.

²⁴şi aţi zis: ,,Iată că Domnul, Dumnezeul nostru, ne -a arătat slava şi mărimea Lui şi noi I-am auzit glasul din mijlocul focului; astăzi, am văzut că Dumnezeu a vorbit unor oameni, şi totuş au rămas vii.

²⁵Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!

²⁵Şi acum pentruce să murim? Căci acest foc mare ne va mistui; dacă vom auzi şi mai departe glasul Domnului, Dumnezeului nostru, vom muri.

²⁶Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?

²⁶Cine este, în adevăr, omul acela, care să fi auzit vreodată, ca noi, glasul Dumnezeului celui viu vorbind din mijlocul focului, şi totuş să fi rămas viu?

²⁷Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.

²⁷Apropie-te mai bine, tu, şi ascultă tot ce-ţi va spune Domnul, Dumnezeul nostru; apoi să ne spui tu însuţi tot ce-ţi va spune Domnul, Dumnezeul nostru, şi noi vom asculta, şi vom face.``

²⁸És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.

²⁸Domnul a auzit cuvintele pe cari mi le-aţi spus. Şi Domnul mi -a zis: ,,Am auzit cuvintele pe cari ţi le -a spus poporul acesta: tot ce au zis este bine.

²⁹Vajha így maradna az õ szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy jól legyen dolguk nékik és az õ gyermekeiknek mindörökké!

²⁹O! de ar rămînea ei cu aceeaş inimă ca să se teamă de Mine şi să păzească toate poruncile Mele, ca să fie fericiţi pe vecie, ei şi copiii lor!

³⁰Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.

³⁰Du-te de spune-le: ,,Întoarceţi-vă în corturile voastre.``

³¹Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.

³¹Dar tu, rămîi aici cu Mine, şi-ţi voi spune toate poruncile, legile şi rînduielile, pe cari să -i înveţi să le împlinească în ţara pe care le -o dau în stăpînire.``

³²Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.

³²Luaţi seama dar, să faceţi aşa cum v'a poruncit Domnul, Dumnezeul vostru; să nu vă abateţi de la cele ce a poruncit El nici la dreapta, nici la stînga.

³³Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.

³³Să urmaţi în totul calea pe care v'a poruncit Domnul Dumnezeul vostru, să umblaţi, ca să trăiţi şi să fiţi fericiţi, şi să aveţi zile multe în ţara pe care o veţi lua în stăpînire.