1Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
1Eu sînt omul care a văzut suferinţa supt nuiaua urgiei Lui.
2Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
2El m'a dus, m'a mînat în întunerec, şi nu în lumină.
3Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
3Numai împotriva mea îşi întinde şi îşi întoarce mîna, toată ziua.
4Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
4Mi -a prăpădit carnea şi pielea, şi mi -a zdrobit oasele.
5[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
5A făcut zid împrejurul meu, şi m'a înconjurat cu otravă şi durere.
6Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
6Mă aşează în întunerec, ca pe cei morţi pentru totdeauna.
7Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
7M'a înconjurat cu un zid, ca să nu ies; m'a pus în lanţuri grele.
8Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
8Să tot strig şi să tot cer ajutor, căci El tot nu-mi primeşte rugăciunea.
9Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
9Mi -a astupat calea cu pietre cioplite, şi mi -a strîmbat cărările.
10Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
10Mă pîndeşte ca un urs şi ca un leu într'un loc ascuns.
11Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
11Mi -a abătut căile, şi apoi s'a aruncat pe mine, şi m'a pustiit.
12Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
12Şi -a încordat arcul, şi m'a pus ţintă săgeţii Lui.
13Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
13În rărunchi mi -a înfipt săgeţile din tolba Lui.
14Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
14Am ajuns de rîsul poporului meu, şi toată ziua sînt pus în cîntece de batjocură de ei.
15Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
15M'a săturat de amărăciune, m'a îmbătat cu pelin.
16És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
16Mi -a sfărîmat dinţii cu pietre, m'a acoperit cu cenuşă.
17És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
17Mi-ai luat pacea, şi nu mai cunosc fericirea.
18És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
18Şi am zis: ,,S'a dus puterea mea de viaţă, şi nu mai am nici o nădejde în Domnul.``
19Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
19,,Gîndeşte-Te la necazul şi suferinţa mea, la pelin şi la otravă!``
20Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
20Cînd îşi aduce aminte sufletul meu de ele, este mîhnit în mine.
21Ezt veszem szívemre, azért bízom.
21Iată ce mai gîndesc în inima mea, şi iată ce mă face să mai trag nădejde:
22Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
22Bunătăţile Domnului nu s'au sfîrşit, îndurările Lui nu sînt la capăt,
23Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
23ci se înoiesc în fiecare dimineaţă. Şi credincioşia Ta este atît de mare!
24Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
24,,Domnul este partea mea de moştenire,`` zice sufletul meu; de aceea nădăjduiesc în El.
25Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
25Domnul este bun cu cine nădăjduieşte în El, cu sufletul care -L caută.
26Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
26Bine este să aştepţi în tăcere ajutorul Domnului.
27Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
27Este bine pentru om să poarte un jug în tinereţa lui.
28Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
28Să stea singur şi să tacă, pentrucă Domnul i l -a pus pe grumaz;
29Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
29să-şi umple gura cu ţărînă, şi să nu-şi peardă nădejdea;
30Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
30să dea obrazul celui ce -l loveşte, şi să se sature de ocări.
31Mert nem zár ki örökre az Úr.
31Căci Domnul nu leapădă pentru totdeauna.
32Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
32Ci, cînd mîhneşte pe cineva, Se îndură iarăş de el, după îndurarea Lui cea mare:
33Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
33căci El nu necăjeşte cu plăcere, nici nu mîhneşte bucuros pe copiii oamenilor.
34Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
34Cînd se calcă în picioarele toţi prinşii de război ai unei ţări,
35Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
35cînd se calcă dreptatea omenească în faţa Celui Prea Înalt,
36Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
36cînd este nedreptăţit un om în pricina lui, nu vede Domnul?
37Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
37Cine a spus şi s'a întîmplat ceva fără porunca Domnului?
38A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
38Nu iese din gura Celui Prea Înalt răul şi binele?
39Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]
39De ce să se plîngă omul cît trăieşte? Ficare să se plîngă mai bine de păcatele lui!
40Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
40Să luăm seama la umbletele noastre, să le cercetăm, şi să ne întoarcem la Domnul.
41Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
41Să ne înălţăm şi inimile cu mînile spre Dumnezeu din cer, zicînd:
42Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
42,,Am păcătuit, am fost îndărătnici, şi nu ne-ai iertat!``
43Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
43În mînia Ta, Te-ai ascuns, şi ne-ai urmărit, ai ucis fără milă.
44Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
44Te-ai învăluit într'un nor, ca să nu străbată la Tine rugăciunea noastră.
45Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
45Ne-ai făcut de batjocură şi de ocară printre popoare.
46Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
46Toţi vrăjmaşii noştri deschid gura împotriva noastră.
47Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
47De groază şi de groapă am avut parte, de prăpăd şi pustiire.
48Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
48Şivoaie de apă îmi curg din ochi din pricina prăpădului fiicei poporului meu.
49Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
49Mi se topeşte ochiul în lacrămi, necurmat şi fără răgaz,
50Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
50pînăce Domnul va privi din cer şi va vedea.
51Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
51Mă doare ochiul de plîns pentru toate fiicele cetăţii mele.
52Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
52Cei ce mă urăsc fără temei, m'au gonit ca pe o pasăre.
53Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
53Voiau să-mi nimicească viaţa într'o groapă, şi au aruncat cu pietre în mine.
54Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
54Mi-au năvălit apele peste cap şi ziceam: ,,Sînt perdut!``
55Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
55Dar am chemat Numele Tău, Doamne, din fundul gropii.
56Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
56Tu mi-ai auzit glasul: ,,Nu-Ţi astupa urechea la suspinurile şi strigătele mele.``
57Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
57În ziua cînd Te-am chemat, Te-ai apropiat, şi ai zis: ,,Nu te teme!``
58Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
58Doamne, Tu ai apărat pricina sufletului meu, mi-ai răscumpărat viaţa!
59Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
59Doamne, ai văzut apăsarea mea: fă-mi dreptate.
60Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
60Ai văzut toate răzbunările lor, toate uneltirile lor împotriva mea.
61Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
61Doamne, le-ai auzit ocările, toate uneltirile împotriva mea,
62Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
62cuvîntările protivnicilor mei, şi planurile pe cari le urzeau în fiecare zi împotriva mea.
63Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
63Uită-Te cînd stau ei jos sau cînd se scoală. Eu sînt cîntecul lor de batjocură.
64Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
64Răsplăteşte-le, Doamne, după faptele mînilor lor!
65Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
65Împetreşte-le inima, şi aruncă blestemul Tău împotriva lor!
66Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!
66Urmăreşte -i, în mînia Ta, şi şterge -i de supt ceruri, Doamne!``