1Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.
1(Către mai marele cîntăreţilor. Un psalm al lui David.) Dumnezeul laudei mele, nu tăcea!
2Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
2Căci protivnicii au deschis împotriva mea o gură rea şi înşelătoare, îmi vorbesc cu o limbă mincinoasă,
3És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
3mă înconjoară cu cuvîntări pline de ură, şi se războiesc cu mine fără temei.
4Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
4Pe cînd eu îi iubesc, ei îmi sînt protivnici; dar eu alerg la rugăciune.
5Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
5Ei îmi întorc rău pentru bine, şi ură pentru dragostea mea.
6Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
6Pe vrăjmaşul meu pune -l supt stăpînirea unui om rău, şi un pîrîş să stea la dreapta lui!
7Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
7Cînd va fi judecat, să fie găsit vinovat, şi rugăciunea lui să treacă drept un păcat!
8Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
8Puţine să -i fie zilele la număr, şi slujba să i -o ia altul!
9Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
9Să -i rămînă copiii orfani, şi nevastă-sa văduvă!
10És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
10Copiii lui să umble fără niciun căpătîi şi să cerşească, să-şi caute pînea departe de locuinţa lor dărîmată!
11Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
11Cel ce l -a împrumutat, să -i pună mîna pe tot ce are, şi străinii să -i jăfuiască rodul muncii lui!
12Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
12Nimeni să nu mai ţină la el, şi nimeni să n'aibă milă de orfanii lui!
13Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
13Urmaşii lui să fie nimiciţi, şi să li se stîngă numele în neamul următor!
14Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
14Nelegiuirea părinţilor săi să rămînă ca aducere aminte înaintea Domnului, şi să nu se şteargă păcatul mamei lui!
15Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
15Domnul să -i aibă totdeauna înaintea ochilor, ca să le şteargă pomenirea de pe pămînt,
16A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
16pentrucă nu şi -a adus aminte să facă îndurare, pentrucă a prigonit pe cel nenorocit şi pe cel lipsit, pînă acolo încît să omoare pe omul cu inima zdrobită!
17Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
17Îi plăcea blestemul: să cadă asupra lui! Nu -i plăcea binecuvîntarea: să se depărteze de el!
18Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
18Se îmbracă cu blestemul cum se îmbracă cu haina lui, îi pătrunde ca apa înlăuntrul lui, ca untdelemnul în oase!
19Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
19Deaceea, să -i slujească de veşmînt ca să se acopere, de încingătoare cu care să fie totdeauna încins!
20Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
20Aceasta să fie, din partea Domnului, plata vrăjmaşilor mei, şi a celor ce vorbesc cu răutate de mine!
21De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
21Iar Tu, Doamne, Dumnezeule, lucrează pentru mine din pricina Numelui Tău, căci mare este bunătatea ta; izbăveşte-mă!
22Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
22Sînt nenorocit şi lipsit, şi îmi e rănită inima înlăuntrul meu.
23Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
23Pier ca umbra gata să treacă, sînt izgonit ca o lăcustă.
24Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
24Mi-au slăbit genunchii de post, şi mi s'a sleit trupul de slăbiciune.
25Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
25Am ajuns de ocară lor; cînd mă privesc ei, dau din cap.
26Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
26Ajută-mi, Doamne, Dumnezeul meu! Scapă-mă prin bunătatea Ta!
27Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
27Şi să ştie că mîna Ta, că Tu, Doamne, ai făcut lucrul acesta!
28Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
28Măcar că ei blastămă, Tu binecuvintează; măcar că se ridică ei împotriva mea, vor fi înfruntaţi, iar robul Tău se va bucura.
29Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
29Protivnicii mei să se îmbrace cu ocara, să se acopere cu ruşinea lor cum se acopăr cu o manta!
30Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
30Voi lăuda foarte mult cu gura mea pe Domnul, Îl voi mări în mijlocul mulţimii;
31Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
31căci El stă la dreapta săracului, ca să -l izbăvească de cei ce -l osîndesc.