1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
1(Către mai marele cîntăreţilor. Un psalm al lui David.) Pînă cînd, Doamne, mă vei uita neîncetat? Pînă cînd Îţi vei ascunde Faţa de mine?
2Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?
2Pînă cînd voi avea sufletul plin de griji, şi inima plină de necazuri în fiecare zi? Pînă cînd se va ridica vrăjmaşul meu împotriva mea?
3Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
3Priveşte, răspunde-mi, Doamne, Dumnezeul meu! Dă lumină ochilor mei, ca să n'adorm somnul morţii,
4Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
4ca să nu zică vrăjmaşul meu: ,,L-am biruit!`` Şi să nu se bucure protivnicii mei, cînd mă clatin.
5Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
5Eu am încredere în bunătătea Ta, sînt cu inima veselă, din pricina mîntuirii Tale:
6Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!
6cînt Domnului, căci mi -a făcut bine!