¹Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

¹(Către mai marele cîntăreţilor. Se cîntă ca ,,cerboaica zorilor``. Un psalm al lui David.) Dumnezeule! Dumnezeule! Pentruce m'ai părăsit, şi pentruce Te depărtezi fără să-mi ajuţi şi fără s'asculţi plîngerile mele?

²Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

²Strig ziua, Dumnezeule, şi nu-mi răspunzi: strig şi noaptea, şi tot n'am odihnă.

³Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

³Totuş Tu eşti Cel Sfînt, şi Tu locuieşti în mijlocul laudelor lui Israel.

⁴Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

⁴În Tine se încredeau părinţii noştri: se încredeau, şi -i izbăveai.

⁵Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

⁵Strigau către Tine, şi erau scăpaţi; se încredeau în Tine, şi nu rămîneau de ruşine.

⁶Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

⁶Dar eu sînt vierme, nu om, am ajuns de ocara oamenilor şi dispreţuit de popor.

⁷De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

⁷Toţi ceice mă văd îşi bat joc de mine, îşi deschid gura, dau din cap şi zic:

⁸A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

⁸,,S'a încrezut în Domnul! Să -l mîntuiască Domnul, să -l izbăvească, fiindcă -l iubeşte!`` -

⁹Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

⁹Da, Tu m'ai scos din pîntecele mamei, m'ai pus la adăpost de orice grijă la ţîţele mamei mele;

¹⁰Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

¹⁰de cînd eram la sînul mamei, am fost supt paza Ta, din pîntecele mamei ai fost Dumnezeul meu.

¹¹Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

¹¹Nu Te depărta de mine, căci s'apropie necazul, şi nimeni nu-mi vine în ajutor.

¹²Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

¹²O mulţime de tauri sînt împrejurul meu, nişte tauri din Basan mă înconjoară.

¹³Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

¹³Îşi deschid gura împotriva mea, ca un leu, care sfîşie şi răcneşte.

¹⁴Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

¹⁴Am ajuns ca apa, care se scurge, şi toate oasele mi se despart; mi s'a făcut inima ca ceara, şi se topeşte înlăuntrul meu.

¹⁵Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

¹⁵Mi se usucă puterea ca lutul, şi mi se lipeşte limba de cerul gurii: m'ai adus în ţărîna morţii.

¹⁶Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

¹⁶Căci nişte cîni mă înconjoară, o ceată de nelegiuiţi dau tîrcoale împrejurul meu, mi-au străpuns mînile şi picioarele:

¹⁷Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

¹⁷toate oasele aş putea să mi le număr. Ei, însă, pîndesc şi mă privesc;

¹⁸Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

¹⁸îşi împart hainele mele între ei, şi trag la sorţ pentru cămaşa mea.

¹⁹Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

¹⁹Dar Tu, Doamne, nu Te depărta! Tu, Tăria mea, vino de grabă în ajutorul meu!

²⁰De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

²⁰Scapă-mi sufletul de sabie, şi viaţa din ghiarele cînilor!

²¹Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

²¹Scapă-mă din gura leului, şi scoate-mă din coarnele bivolului!

²²Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

²²Voi vesti Numele Tău fraţilor mei, şi Te voi lăuda în mijlocul adunării.

²³Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

²³Cei ce vă temeţi de Domnul, lăudaţi -L! Voi toţi, sămînţa lui Iacov, slăviţi -L! Cutremuraţi-vă înaintea Lui, voi toţi, sămînţa lui Israel!

²⁴Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

²⁴Căci El nici nu dispreţuieşte, nici nu urăşte necazurile celui nenorocit, şi nu-Şi ascunde Faţa de el, ci îl ascultă cînd strigă către El.

²⁵Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

²⁵În adunarea cea mare, Tu vei fi pricina laudelor mele: şi-mi voi împlini juruinţele în faţa celor ce se tem de Tine.

²⁶Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

²⁶Cei săraci vor mînca şi se vor sătura, ceice caută pe Domnul, Îl vor lăuda: veselă să vă fie inima pe vecie!

²⁷Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

²⁷Toate marginile pămîntului îşi vor aduce aminte şi se vor întoarce la Domnul: toate familiile neamurilor se vor închina înaintea Ta.

²⁸Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

²⁸Căci a Domnului este împărăţia: El stăpîneşte peste neamuri.

²⁹Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

²⁹Toţi cei puternici de pe pămînt vor mînca şi se vor închina şi ei; înaintea Lui se vor pleca toţi ceice se pogoară în ţărînă, ceice nu pot să-şi păstreze viaţa.

³⁰Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

³⁰O sămînţă de oameni li va sluji; şi se va vorbi despre Domnul către ceice vor veni după ei.

³¹Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

³¹Aceştia vor veni şi vor vesti dreptatea Lui, vor vesti lucrarea Lui poporului care se va naşte.