¹Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

¹(Către mai marele cîntăreţilor. Un psalm al fiilor lui Core. O cîntare.) Dumnezeule, am auzit cu urechile noastre, şi părinţii noştri ne-au povestit lucrările, pe cari le-ai făcut pe vremea lor, în zilele de odinioară.

²Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

²Cu mîna Ta, ai izgonit neamuri, ca să -i sădeşti pe ei, ai lovit popoare, ca să -i întinzi pe ei.

³Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

³Căci nu prin sabia lor au pus mîna pe ţară, nu braţul lor i -a mîntuit, ci dreapta Ta, braţul Tău, lumina Feţei Tale, pentrucă îi iubeai.

⁴Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

⁴Dumnezeule, Tu eşti Împăratul meu: porunceşte izbăvirea lui Iacov!

⁵Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

⁵Cu Tine doborîm pe vrăjmaşii noştri, cu Numele Tău zdrobim pe protivnicii noştri.

⁶Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

⁶Căci nu în arcul meu mă încred, nu sabia mea mă va scăpa;

⁷Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

⁷ci Tu ne izbăveşti de vrăjmaşii noştri, şi dai de ruşine pe cei ce ne urăsc.

⁸Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

⁸Noi, în fiecare zi, ne lăudăm cu Dumnezeu, şi pururea slăvim Numele Tău. -(Oprire).

⁹Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

⁹Dar Tu ne lepezi, ne acoperi de ruşine, nu mai ieşi cu oştirile noastre;

¹⁰Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

¹⁰ne faci să dăm dosul înaintea vrăjmaşului, şi ceice ne urăsc, ridică prăzi luate dela noi.

¹¹Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

¹¹Ne dai ca pe nişte oi de mîncat, şi ne risipeşti printre neamuri.

¹²Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

¹²Vinzi pe poporul Tău pe nimic, şi nu -l socoteşti de mare preţ.

¹³Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

¹³Ne faci de ocara vecinilor noştri, de batjocura şi de rîsul celor ce ne înconjoară.

¹⁴Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

¹⁴Ne faci de pomină printre neamuri, şi pricină de clătinare din cap printre popoare.

¹⁵Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

¹⁵Ocara mea este totdeauna înaintea mea, şi ruşinea îmi acopere faţa,

¹⁶Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

¹⁶la glasul celui ce mă batjocoreşte şi mă ocărăşte, la vederea vrăjmaşului şi răzbunătorului.

¹⁷A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

¹⁷Toate acestea ni se întîmplă, fără ca noi să Te fi uitat, fără să fi călcat legămîntul Tău:

¹⁸Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

¹⁸da, inima nu ni s'a abătut, paşii nu ni s'au depărtat de pe cărarea Ta,

¹⁹Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

¹⁹ca să ne zdrobeşti în locuinţa şacalilor, şi să ne acoperi cu umbra morţii.

²⁰Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

²⁰Dacă am fi uitat Numele Dumnezeului nostru, şi ne-am fi întins mînile spre un dumnezeu străin,

²¹Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

²¹n'ar şti Dumnezeu lucrul acesta, El, care cunoaşte tainele inimii?

²²Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

²²Dar din pricina Ta sîntem junghiaţi în toate zilele, sîntem priviţi ca nişte oi sortite pentru măcelărie.

²³Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

²³Trezeşte-Te! Pentruce dormi, Doamne? Trezeşte-Te! Nu ne lepăda pe vecie!

²⁴Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

²⁴Pentruce Îţi ascunzi Faţa? Pentruce uiţi de nenorocirea şi apăsarea noastră?

²⁵Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

²⁵Căci sufletul ne este doborît în ţărînă de mîhnire, trupul nostru este lipit de pămînt.

²⁶Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

²⁶Scoală-Te, ca să ne ajuţi! Izbăveşte-ne, pentru bunătatea Ta!