¹Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kõmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak.

¹Och Hiram, konungen i Tyrus, skickade sändebud till David med cederträ, därjämte ock murare och timmermän, för att de skulle bygga honom ett hus.

²És megismeré Dávid, hogy az Úr õt megerõsítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az õ országa az õ népéért, az Izráelért.

²Och David märkte att HERREN hade befäst honom såsom konung över Israel; ty han hade låtit hans rike bliva övermåttan upphöjt, för sitt folk Israels skull.

³Võn pedig Dávid még [több] feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még [több] fiakat és leányokat.

³Och David tog sig ännu flera hustrur i Jerusalem, och David födde ännu flera söner och döttrar.

⁴És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon,

⁴Dessa äro namnen på de söner som han fick i Jerusalem: Sammua, Sobab, Natan, Salomo,

⁵Ibhár, Elisua és Elpélet,

⁵Jibhar, Elisua, Elpelet,

⁶Nógah, Néfeg és Jáfia,

⁶Noga, Nefeg, Jafia,

⁷Elisáma, Beheljada és Elifélet.

⁷Elisama, Beeljada och Elifelet.

⁸Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment.

⁸Men när filistéerna hörde att David hade blivit smord till konung över hela Israel, drogo de allasammans upp för att fånga David. När David hörde detta, drog han ut mot dem.

⁹A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében.

⁹Då nu filistéerna hade fallit in i Refaimsdalen och där företogo plundringståg,

¹⁰Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é õket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom õket.

¹⁰frågade David Gud: »Skall jag draga upp mot filistéerna? Vill du då giva dem i min hand?» HERREN svarade honom: »Drag upp; jag vill giva dem i din hand.»

¹¹Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid õket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál- perásimnak.

¹¹Och de drogo upp till Baal-Perasim, och där slog David dem. Då sade David: »Gud har brutit ned mina fiender genom min hand, likasom en vattenflod bryter ned.» Därav fick det stället namnet Baal-Perasim.

¹²És ott hagyák az õ [bálvány] isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat.

¹²De lämnade där efter sig sina gudar; och David befallde att dessa skulle brännas upp i eld.

¹³Ismét [feltámadának] a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek.

¹³Men filistéerna företogo ännu en gång plundringståg i dalen.

¹⁴Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tõlök, és menj reájok a szederfák irányában;

¹⁴När David då åter frågade Gud, svarade Gud honom: »Du skall icke draga upp efter dem; du må kringgå dem på en omväg, så att du kommer över dem från det håll där bakaträden stå.

¹⁵És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te elõtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát.

¹⁵Så snart du sedan hör ljudet av steg i bakaträdens toppar, drag då ut till strid, ty då har Gud dragit ut framför dig till att slå filistéernas här.»

¹⁶Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig.

¹⁶David gjorde såsom Gud hade bjudit honom; och de slogo filistéernas här och förföljde dem från Gibeon ända till Geser.

¹⁷És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tõle való félelmet minden pogányokra.

¹⁷Och ryktet om David gick ut i alla länder, och HERREN lät fruktan för honom komma över alla folk.