1Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
1Sedan de hade fört Guds ark ditin, ställde de den i tältet som David hade slagit upp åt den, och framburo därefter brännoffer och tackoffer inför Guds ansikte.
2És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
2När David hade offrat brännoffret och tackoffret, välsignade han folket i HERRENS namn.
3És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
3Och åt var och en av alla israeliterna, både man och kvinna, gav han en kaka bröd, ett stycke kött och en druvkaka.
4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
4Och han förordnade vissa leviter till att göra tjänst inför HERRENS ark, för att de skulle prisa, tacka och lova HERREN, Israels Gud:
5Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
5Asaf såsom anförare, näst efter honom Sakarja, och vidare Jegiel, Semiramot, Jehiel, Mattitja, Eliab, Benaja, Obed-Edom och Jegiel med psaltare och harpor; och Asaf skulle slå cymbaler.
6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
6Men prästerna Benaja och Jahasiel skulle beständigt stå med sina trumpeter framför Guds förbundsark.
7Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
7På den dagen var det som David först fastställde den ordningen att man genom Asaf och hans bröder skulle tacka HERREN på detta sätt:
8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
8»Tacken HERREN, åkallen hans namn, gören hans gärningar kunniga bland folken.
9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
9Sjungen till hans ära, lovsägen honom, talen om alla hans under.
10Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
10Berömmen eder av hans heliga namn; glädje sig av hjärtat de som söka HERREN.
11Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
11Frågen efter HERREN och hans makt, söken hans ansikte beständigt.
12Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
12Tänken på de underbara verk som han har gjort, på hans under och hans muns domar,
13Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
13I Israels, hans tjänares, säd, I Jakobs barn, hans utvalda.
14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
14Han är HERREN, vår Gud; över hela jorden gå hans domar.
15Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
15Tänken evinnerligen på hans förbund, intill tusen släkten på vad han har stadgat,
16A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
16på det förbund han slöt med Abraham och på hans ed till Isak.
17Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
17Han fastställde det för Jakob till en stadga, för Israel till ett evigt förbund;
18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
18han sade: 'Åt dig vill jag giva Kanaans land, det skall bliva eder arvedels lott.'
19Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
19Då voren I ännu en liten hop, I voren ringa och främlingar därinne.
20Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
20Och de vandrade åstad ifrån folk till folk ifrån ett rike bort till ett annat.
21Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
21Han tillstadde ingen att göra dem skada, han straffade konungar för deras skull:
22[Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
22'Kommen icke vid mina smorda, och gören ej mina profeter något ont.'
23Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
23Sjungen till HERRENS ära, alla länder, båden glädje var dag, förkunnen hans frälsning.
24Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
24Förtäljen bland hedningarna hans ära, bland alla folk hans under.
25Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
25Ty stor är HERREN och högt lovad, och fruktansvärd är han mer än alla gudar.
26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
26Ty folkens alla gudar äro avgudar, men HERREN är den som har gjort himmelen.
27Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
27Majestät och härlighet äro inför hans ansikte, makt och fröjd i hans boning.
28Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
28Given åt HERREN, I folkens släkter, given åt HERREN ära och makt;
29Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
29given åt HERREN hans namns ära, bären fram skänker och kommen inför hans ansikte, tillbedjen HERREN i helig skrud.
30Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
30Bäven för hans ansikte, alla länder; se, jordkretsen står fast och vacklar icke.
31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
31Himmelen vare glad, och jorden fröjde sig, och bland hedningarna säge man: 'HERREN är nu konung!'
32Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
32Havet bruse och allt vad däri är, marken glädje sig och allt som är därpå;
33Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
33ja, då juble skogens träd inför HERREN, ty han kommer för att döma jorden.
34Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
34Tacken HERREN, ty han är god, ty hans nåd varar evinnerligen,
35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
35och sägen: 'Fräls oss, du vår frälsnings Gud, församla oss och rädda oss från hedningarna, så att vi få prisa ditt heliga namn och berömma oss av ditt lov.'
36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
36Lovad vare HERREN, Israels Gud, från evighet till evighet!» Och allt folket sade: »Amen», och lovade HERREN.
37Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
37Och han gav där, inför HERRENS förbundsark, åt Asaf och hans bröder uppdraget att beständigt göra tjänst inför arken, var dag med de för den dagen bestämda sysslorna.
38Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
38Men Obed-Edom och deras bröder voro sextioåtta; och Obed-Edom, Jedituns son, och Hosa gjorde han till dörrvaktare.
39Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
39Och prästen Sadok och hans bröder, prästerna, anställde han inför HERRENS tabernakel, på offerhöjden i Gibeon,
40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
40för att de beständigt skulle offra åt HERREN brännoffer på brännoffersaltaret, morgon och afton, och göra allt vad som var föreskrivet i HERRENS lag, den som han hade givit åt Israel;
41Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.
41och jämte dem Heman och Jedutun och de övriga namngivna utvalda, på det att de skulle tacka HERREN, därför att hans nåd varar evinnerligen.
42És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
42Och hos dessa, nämligen Heman och Jedutun, förvarades trumpeter och cymbaler åt dem som skulle spela, så ock andra instrumenter som hörde till gudstjänsten. Och Jedutuns söner gjorde han till dörrvaktare.
43Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.
43Sedan gick allt folket hem, var och en till sitt; men David vände om för att hälsa sitt husfolk.