¹És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.

¹Och han sade till mig: »Du människobarn, stå upp på dina fötter, så vill jag tala med dig.»

²És lélek jöve én belém, a mint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, a ki szól vala nékem.

²När han så talade till mig, kom en andekraft i mig och reste upp mig på mina fötter; och jag hörde på honom som talade till mig.

³És mondá nékem: Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, a kik pártot ütöttek ellenem; õk és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig.

³Och han sade till mig: »Du människobarn, jag sänder dig till Israels barn, de avfälliga hedningarna som hava avfallit från mig; de och deras fäder hava begått överträdelser mot mig allt intill den dag som i dag är.

⁴A kemény orczájú fiakhoz és makacs szívûekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten!

⁴Till barnen med hårda pannor och förstockade hjärtan sänder jag dig, och du skall säga till dem: 'Så säger Herren, HERREN'

⁵Õk pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük.

⁵Och evad de höra därpå eller icke -- ty de äro ett gensträvigt släkte -- så skola de dock förnimma att en profet har varit ibland dem.

⁶Te pedig, embernek fia, ne félj tõlök, és az õ beszédöktõl se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédöktõl ne félj, orczájoktól ne rettegj, mert õk pártos ház.

⁶Och du, människobarn, frukta icke för dem, och frukta icke för deras ord, fastän du omgives av tistlar och törnen och bor ibland skorpioner. Nej, frukta icke för deras ord, och var icke förfärad för dem själva, då de nu äro ett gensträvigt släkte.

⁷És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház.

⁷Utan tala mina ord till dem, evad de höra på dem eller icke, då de nu äro så gensträviga.

⁸Te pedig, embernek fia, halld meg a mit én néked szólok. Ne légy pártos mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, a mit én adok néked.

⁸Men du, människobarn, hör nu vad jag talar till dig; var icke gensträvig såsom detta gensträviga släkte. Öppna din mun och ät vad jag giver dig.»

⁹És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala.

⁹Och jag fick se en hand uträckas mot mig, och i den såg jag en bokrulle.

¹⁰És kiterjeszté azt elõttem, és ímé be vala írva elõl és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók.

¹⁰Och denna breddes ut framför mig, och den var fullskriven innan och utan; och där voro uppskrivna klagosånger, suckan och verop.