¹Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.

¹Men hungersnöden var svår i landet.

²És lõn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.

²Och när de hade förtärt den säd som de hade hämtat från Egypten, sade deras fader till dem: »Faren tillbaka och köpen litet säd till föda åt oss.»

³És felele néki Júda, mondván: Erõsen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.

³Men Juda svarade honom och sade: »Mannen betygade högtidligt och sade till oss: 'I fån icke komma inför mitt ansikte, med mindre eder broder är med eder.'

⁴Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;

⁴Om du nu låter vår broder följa med oss, så skola vi fara ned och köpa säd till föda åt dig.

⁵Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerûljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.

⁵Men om du icke låter honom följa med oss, så vilja vi icke fara, ty mannen sade till oss: 'I fån icke komma inför mitt ansikte, med mindre eder broder är med eder.'

⁶És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?

⁶Då sade Israel: »Varför gjorden I så illa mot mig och berättaden för mannen att I haden ännu en broder?»

⁷Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?

⁷De svarade: »Mannen frågade noga om oss och vår släkt; han sade: 'Lever eder fader ännu? Haven I någon broder?' Då omtalade vi för honom huru det förhöll sig. Kunde vi veta att han skulle säga: 'Fören eder broder hitned'?»

⁸És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

⁸Och Juda sade till sin fader Israel: »Låt ynglingen följa med mig, så vilja vi stå upp och begiva oss åstad, för att vi må leva och icke dö, vi själva och du och våra kvinnor och barn.

⁹Én leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind éltig bûnös legyek elõtted.

⁹Jag vill ansvara för honom; av min hand må du utkräva honom. Om jag icke för honom åter till dig och ställer honom inför ditt ansikte, så vill jag vara en syndare inför dig i all min tid.

¹⁰Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.

¹⁰Sannerligen, om vi icke hade dröjt så länge, så skulle vi redan hava varit tillbaka för andra gången.»

¹¹És monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,] akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.

¹¹Då svarade deras fader Israel dem: »Måste det så vara, så gören nu på detta sätt: tagen av landets bästa frukt i edra säckar och fören det till mannen såsom skänk, litet balsam och litet honung, dragantgummi och ladanum, pistacienötter och mandlar.

¹²Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.

¹²Och tagen dubbla summan penningar med eder, så att I fören tillbaka dit med eder de penningar som I haven fått igen överst i edra säckar. Kanhända var det ett misstag.

¹³Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.

¹³Tagen ock eder broder med eder, och stån upp och faren tillbaka till mannen.

¹⁴A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

¹⁴Men Gud den Allsmäktige låte eder finna barmhärtighet inför mannen, så att han tillstädjer eder andre broder och Benjamin att återvända med eder. Men skall jag bliva barnlös, så må det då ske.»

¹⁵Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József elõtt.

¹⁵Då togo männen de nämnda skänkerna och togo med sig dubbla summan penningar, därtill ock Benjamin, och stodo upp och foro ned till Egypten och trädde inför Josef.

¹⁶A mint meglátá József õ velök Benjámint, monda az õ háza gondviselõjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.

¹⁶Då nu Josef såg att Benjamin var med dem, sade han till sin hovmästare: »För dessa män in i mitt hus; och låt slakta och tillreda en måltid, ty männen skola äta middag med mig.»

¹⁷És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.

¹⁷Och mannen gjorde såsom Josef hade sagt och förde männen in i Josefs hus.

¹⁸És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.

¹⁸Och männen blevo förskräckta, när de fördes in i Josefs hus; de sade: »Det är på grund av penningarna vi föras hitin, de penningar som förra gången kommo tillbaka i våra säckar; ty han vill nu störta sig på oss och överfalla oss och göra oss själva till trälar och taga ifrån oss våra åsnor.»

¹⁹És járulának József házának gondviselõjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.

¹⁹Och de trädde fram till Josefs hovmästare och talade med honom vid ingången till huset

²⁰És mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte alájöttünk vala eleséget venni.

²⁰och sade: »Hör oss, herre. När vi förra gången voro härnere för att köpa säd till föda åt oss

²¹És lõn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az õ zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.

²¹och sedan kommo till ett viloställe och öppnade våra säckar, då fann var och en av oss sina penningar överst i sin säck, penningarna till deras fulla vikt; dem hava vi nu fört tillbaka med oss.

²²De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.

²²Och vi hava tagit andra penningar med oss för att köpa säd till föda åt oss. Vi veta icke vem som hade lagt penningarna i våra säckar.»

²³És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.

²³Då svarade han: »Varen vid gott mod, frukten icke; det är eder Gud och eder faders Gud som har låtit eder finna en skatt i edra säckar; edra penningar har jag fått.» Sedan hämtade han Simeon ut till dem.

²⁴Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak.

²⁴Och han förde männen in i Josefs hus och gav dem vatten till att två sina fötter och gav foder åt deras åsnor.

²⁵Õk pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.

²⁵Och de ställde i ordning sina skänker, till dess Josef skulle komma hem om middagen; ty de hade fått höra att de skulle äta där.

²⁶Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.

²⁶När sedan Josef hade kommit hem, förde de skänkerna, som de hade med sig, in till honom i huset och föllo ned för honom till jorden.

²⁷És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még?

²⁷Och han hälsade dem och frågade: »Står det väl till med eder fader, den gamle, som I taladen om? Lever han ännu?»

²⁸Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.

²⁸De svarade: »Ja, det står väl till med vår fader, din tjänare; han lever ännu.» Och de bugade sig och föllo ned för honom.

²⁹És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!

²⁹Och när han lyfte upp sina ögon och fick se sin broder Benjamin, sin moders son, frågade han: »Är detta eder yngste broder, den som I taladen om med mig?» Därpå sade han: »Gud vare dig nådig, min son.»

³⁰Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az õ öcscse iránt, és erõlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.

³⁰Men Josef bröt av sitt tal, ty hans hjärta upprördes av kärlek till brodern, och han sökte tillfälle att gråta ut och gick in i sin kammare och grät där.

³¹Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.

³¹Därefter, sedan han hade tvagit sitt ansikte, gick han åter ut och betvang sig och sade: »Sätten fram mat.»

³²És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.

³²Och de satte fram särskilt för honom och särskilt för dem och särskilt för de egyptier som åto tillsammans med honom; ty egyptierna få icke äta tillsammans med hebréerna; sådant är nämligen en styggelse för egyptierna.

³³Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.

³³Och de fingo sina platser mitt emot honom, den förstfödde främst såsom den förstfödde, sedan de yngre, var och en efter sin ålder; och männen sågo med förundran på varandra.

³⁴Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.

³⁴Och han lät bära till dem av rätterna på sitt bord, och Benjamin fick fem gånger så mycket som var och en av de andra. Och de drucko sig glada med honom.