¹És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, [de] elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!

¹På den tiden skall du säga: »Jag tackar dig, HERRE, ty väl var du vred på mig, men din vrede har upphört, och du tröstar mig.

²Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erõsségem és énekem az Úr, az Úr, és lõn nékem szabadítóm!

²Se, Gud är min frälsning, jag är trygg och fruktar icke; ty HERREN, HERREN är min starkhet och min lovsång, och han blev mig till frälsning.»

³S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébõl,

³Och I skolen ösa vatten med fröjd ur frälsningens källor

⁴És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Õ nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Õ neve.

⁴och skolen säga på den tiden: »Tacken HERREN, åkallen hans namn, gören hans gärningar kunniga bland folken; förtäljen att hans namn är högt.

⁵Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!

⁵Lovsjungen HERREN, ty han har gjort härliga ting; detta vare kunnigt över hela jorden.

⁶Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!

⁶Ropen av fröjd och jublen, I Sions invånare, ty Israels Helige är stor bland eder.