¹Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:

¹Så sade HERREN: Gå ned till Juda konungs hus och tala där följande ord;

²És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!

²säg: Hör HERRENS ord, du Juda konung, som sitter på Davids tron, hör det du med dina tjänare och ditt folk, I som gån in genom dessa portar.

³Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.

³Så säger HERREN: Öven rätt och rättfärdighet, och rädden den plundrade ur förtryckarens hand; förorätten icke främlingen, den faderlöse och änkan, gören icke övervåld mot dem, och utgjuten icke oskyldigt blod på denna plats.

⁴Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ szolgái és az õ népe.

⁴Ty om I gören efter detta ord, så skola konungar som komma att sitta på Davids tron få draga in genom portarna till detta hus, på vagnar och hästar, följda av sina tjänare och sitt folk.

⁵Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.

⁵Men om I icke hören dessa ord, då har jag svurit vid mig själv, säger HERREN, att detta hus skall bliva ödelagt.

⁶Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, a melyekben nem laknak.

⁶Ty så säger HERREN om Juda konungs hus: Väl är du för mig såsom ett Gilead, såsom Libanons topp; men jag skall sannerligen göra dig till en öken, till obebodda städer.

⁷És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.

⁷Och jag skall inviga fördärvare till att komma över dig, var och en med sina vapen, och de skola hugga ned dina väldiga cedrar och kasta dem i elden

⁸És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?

⁸Och många folk skola gå fram vid denna stad, och man skall fråga varandra: »Varför har HERREN gjort så mot denna stora stad?»

⁹És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és idegen istenek elõtt borultak le és azoknak szolgáltak.

⁹Och man skall då svara Därför att de övergåvo HERREN sin Guds, förbund och tillbådo andra gudar och tjänade dem.»

¹⁰Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jõ vissza többé, és az õ szülõföldjét nem látja meg.

¹⁰Gråten icke över en död man, och ömken honom icke; men gråten bitterligen över honom som har måst vandra bort, ty han skall icke mer komma tillbaka och återse sitt fädernesland.

¹¹Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.

¹¹Ty så säger HERREN om Sallum, Josias son, Juda konung, som blev konung efter sin fader Josia, och som har dragit bort ifrån denna plats: Han skall icke mer komma hit tillbaka,

¹²Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.

¹²utan på den ort dit han har blivit bortförd i fångenskap, där skall han dö; detta land skall han icke mer få återse.

¹³Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.

¹³Ve dig, du som bygger ditt hus med orättfärdighet och dina salar med orätt, du som låter din nästa arbeta för intet och icke giver honom hans lön,

¹⁴A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.

¹⁴du som säger: »Jag vill bygga mig ett stort hus med rymliga salar», och så gör åt dig vida fönster och belägger huset med cederträ och målar det rött med dyrbar färg!

¹⁵Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.

¹⁵Kallar du det att vara konung, att du ävlas med att bygga cederhus? Din fader åt ju och drack, dock övade han rätt och rättfärdighet; och då gick det honom väl.

¹⁶Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!

¹⁶Han skaffade den betryckte och fattige rätt; och då gick det väl. Är icke detta att känna mig? säger HERREN.

¹⁷De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.

¹⁷Men dina ögon och ditt hjärta stå allenast efter vinning och efter att utgjuta den oskyldiges blod och att öva förtryck och våld.

¹⁸Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.

¹⁸Därför säger HERREN så om Jojakim, Josias son, Juda konung: Man skall ej hålla dödsklagan efter honom och ropa: »Ack ve, min broder! Ack ve, syster!» Man skall ej hålla dödsklagan efter honom och ropa: »Ack ve, herre! Ack ve, huru härlig han var!»

¹⁹Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!

¹⁹Såsom man begraver en åsna, så skall han begravas; han skall släpas ut och kastas bort, långt utanför Jerusalems portar.

²⁰Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.

²⁰Stig upp på Libanon och ropa, häv upp din röst i Basan, och ropa från Abarim, ty alla dina älskare äro krossade.

²¹Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!

²¹Jag talade till dig, när det gick dig väl, men du sade: »Jag vill icke höra.» Sådan har din väg varit allt ifrån din ungdom, att du icke har velat höra min röst.

²²Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.

²²Alla dina herdar skola nu få en stormvind till sin herde, och dina älskare måste gå i fångenskap. Ja, då skall du komma på skam och få blygas för all din ondskas skull.

²³Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ vajudása?

²³Du som bor på Libanon, du som har ditt näste i cedrarna, huru skall du icke jämra dig, när vånda kommer över dig, ångest lik en barnaföderskas!

²⁴Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.

²⁴Så sant jag lever, säger HERREN, om du, Konja, Jojakims son, Juda konung, än vore en signetring på min högra hand, så skulle jag dock rycka dig därifrån.

²⁵És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.

²⁵Och jag skall giva dig i de mäns hand, som stå efter ditt liv, och i de mäns hans som du fruktar för, nämligen i Nebukadressars, den babyloniske konungens, hand och i kaldéernas hand.

²⁶És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.

²⁶Och dig och din moder, den som har fött dig, skall jag slunga bort till ett annat land, där I icke ären födda; och där skolen I dö.

²⁷És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni kivánkozik.

²⁷Till det land dit deras själ längtar att återvända, dit skola de icke få vända åter.

²⁸Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ magvát, és dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?

²⁸Är då han, denne Konja, ett föraktligt, krossat beläte eller ett värdelöst kärl? Eller varför hava de blivit bortslungade, han och hans avkomlingar, och kastade bort till ett land som de icke hava känt?

²⁹Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!

²⁹O land, land, land, hör HERRENS ord!

³⁰Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.

³⁰Så säger HERREN: Tecknen upp denne man såsom barnlös, såsom en man som ingen lycka har haft i sina livsdagar. Ty ingen av hans avkomlingar skall vara så lyckosam att han får sitta på Davids tron och i framtiden råda över Juda.