¹Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

¹Så oförvägen är ingen, att han törs reta denne. Vem vågar då sätta sig upp mot mig själv?

²Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

²Vem har först givit mig något, som jag alltså bör betala igen? Mitt är ju allt vad som finnes under himmelen.

³Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

³Jag vill ej höra upp att tala om hans lemmar, om huru väldig han är, och huru härligt han är danad.

⁴Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?

⁴Vem mäktar rycka av honom hans pansar? Vem vågar sig in mellan hans käkars par?

⁵Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

⁵Hans gaps dörrar, vem vill öppna dem? Runtom hans tänder bor ju förskräckelse.

⁶Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

⁶Stolta sitta på honom sköldarnas rader; hopslutna äro de med fast försegling.

⁷Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

⁷Tätt fogar sig den ena intill den andra, icke en vindfläkt tränger in mellan dem.

⁸Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

⁸Var och en håller ihop med den nästa, de gripa in i varandra och skiljas ej åt.

⁹Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!

⁹När han fnyser, strålar det av ljus; hans blickar äro såsom morgonrodnadens ögonbryn.

¹⁰Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

¹⁰Bloss fara ut ur hans gap, eldgnistor springa fram därur.

¹¹Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

¹¹Från hans näsborrar utgår rök såsom ur en sjudande panna på bränslet.

¹²Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

¹²Hans andedräkt framgnistrar eldkol, och lågor bryta fram ur hans gap.

¹³Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

¹³På hans hals har kraften sin boning, och framför honom stapplar försagdhet.

¹⁴Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]

¹⁴Själva det veka på hans buk är ett stadigt fogverk, det sitter orubbligt, såsom gjutet på honom.

¹⁵Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.

¹⁵Hans hjärta är fast såsom sten, fast såsom bottenstenen i kvarnen.

¹⁶Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.

¹⁶När han reser sig, bäva hjältar, av ångest mista de all sans.

¹⁷Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

¹⁷Angripes han med ett svärd, så håller det ej stånd, ej heller spjut eller pil eller pansar.

¹⁸Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

¹⁸Han aktar järn såsom halm och koppar såsom murket trä.

¹⁹A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.

¹⁹Bågskott skrämma honom ej bort, slungstenar förvandlas för honom till strå;

²⁰Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.

²⁰ja, stridsklubbor aktar han såsom strå, han ler åt rasslet av lansar.

²¹Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.

²¹På sin buk bär han skarpa eggar, spår såsom av en tröskvagn ristar han i dyn.

²²Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.

²²Han gör djupet sjudande som en gryta, likt en salvokokares kittel förvandlar han vattnet.

²³Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

²³Bakom honom strålar vägen av ljus, djupet synes bära silverhår.

²⁴Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.

²⁴Ja, på jorden finnes intet som är honom likt, otillgänglig för fruktan skapades han.

²⁵Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

²⁵På allt vad högt är ser han med förakt, konung är han över alla stolta vilddjur.

²⁶Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.

²⁷Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

²⁸A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

²⁹Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

³⁰Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

³¹Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

³²Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.

³³Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

³⁴Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.