¹Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.

¹»Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Den som icke går in i fårahuset genom dörren, utan stiger in någon annan väg, han är en tjuv och en rövare.

²A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

²Men den som går in genom dörren, han är fårens herde.

³Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.

³För honom öppnar dörrvaktaren, och fåren lyssna till hans röst, och han kallar sina får vid namn och för dem ut.

⁴És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.

⁴Och när han har släppt ut alla sina får, går han framför dem, och fåren följa honom, ty de känna hans röst.

⁵Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.

⁵Men en främmande följa de alls icke, utan fly bort ifrån honom, ty de känna icke de främmandes röst.»

⁶Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.

⁶Så talade Jesus till dem i förtäckta ord; men de förstodo icke vad det var som han talade till dem.

⁷Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

⁷Åter sade Jesus till dem: »Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Jag är dörren in till fåren.

⁸Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.

⁸Alla de som hava kommit före mig äro tjuvar och rövare, men fåren hava icke lyssnat till dem.

⁹Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.

⁹Jag är dörren; den som går in genom mig, han skall bliva frälst, och han skall få gå ut och in och skall finna bete.

¹⁰A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.

¹⁰Tjuven kommer allenast för att stjäla och slakta och förgöra. Jag har kommit, för att de skola hava liv och hava över nog.

¹¹Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

¹¹Jag är den gode herden. En god herde giver sitt liv för fåren.

¹²A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.

¹²Men den som är lejd och icke är herden själv, när han, den som fåren icke tillhöra, ser ulven komma, då övergiver han fåren och flyr, och ulven rövar bort dem och förskingrar dem.

¹³A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

¹³Han är ju lejd och frågar icke efter fåren.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,

¹⁴Jag är den gode herden, och jag känner mina får, och mina får känna mig,

¹⁵A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.

¹⁵såsom Fadern känner mig, och såsom jag känner Fadern; och jag giver mitt liv för fåren.

¹⁶Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.

¹⁶Jag har ock andra får, som icke höra till detta fårahus; också dem måste jag draga till mig, och de skola lyssna till min röst. Så skall det bliva en hjord och en herde.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

¹⁷Därför älskar Fadern mig, att jag giver mitt liv -- för att sedan taga igen det.

¹⁸Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

¹⁸Ingen tager det ifrån mig, utan jag giver det av fri vilja. Jag har makt att giva det, och jag har makt att taga igen det. Det budet har jag fått av min Fader.»

¹⁹Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.

¹⁹För dessa ords skull uppstodo åter stridiga meningar bland judarna.

²⁰És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?

²⁰Många av dem sade: »Han är besatt av en ond ande och är från sina sinnen. Varför hören I på honom?»

²¹Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?

²¹Andra åter sade: »Sådana ord talar icke den som är besatt. Icke kan väl en ond ande öppna blindas ögon?»

²²Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;

²²Därefter inföll tempelinvigningens högtid i Jerusalem. Det var nu vinter,

²³És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.

²³och Jesus gick fram och åter i Salomos pelargång i helgedomen.

²⁴Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!

²⁴Då samlade sig judarna omkring honom och sade till honom: »Huru länge vill du hålla oss i ovisshet? Om du är Messias, så säg oss det öppet.»

²⁵Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

²⁵Jesus svarade dem: »Jag har sagt eder det, men I tron mig icke. De gärningar som jag gör i min Faders namn, de vittna om mig.

²⁶De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:

²⁶Men I tron mig icke, ty I ären icke av mina får.

²⁷Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:

²⁷Mina får lyssna till min röst, och jag känner dem, och de följa mig.

²⁸És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.

²⁸Och jag giver dem evigt liv, och de skola aldrig någonsin förgås, och ingen skall rycka dem ur min hand.

²⁹Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.

²⁹Min Fader, som har givit mig dem, är större än alla, och ingen kan rycka dem ur min Faders hand.

³⁰Én és az Atya egy vagyunk.

³⁰Jag och Fadern äro ett.»

³¹Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.

³¹Då togo judarna åter upp stenar för att stena honom.

³²Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?

³²Men Jesus sade till dem: »Många goda gärningar, som komma från min Fader, har jag låtit eder se. För vilken av dessa gärningar är det som I viljen stena mig?»

³³Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

³³Judarna svarade honom: »Det är icke för någon god gärnings skull som vi vilja stena dig, utan därför att du hädar och gör dig själv till Gud, du som är en människa.»

³⁴Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

³⁴Jesus svarade dem: »Det är ju så skrivet i eder lag: 'Jag har sagt att I ären gudar'.

³⁵Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),

³⁵Om han nu har kallat för gudar dem som Guds ord kom till -- och skriften kan ju icke bliva om intet --

³⁶Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

³⁶huru kunnen då I, på den grund att jag har sagt mig vara Guds Son, anklaga mig för hädelse, mig som Fadern har helgat och sänt i världen?

³⁷Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

³⁷Gör jag icke min Faders gärningar, så tron mig icke.

³⁸Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.

³⁸Men gör jag dem, så tron gärningarna, om I än icke tron mig; då skolen I fatta och förstå att Fadern är i mig, och att jag är i Fadern.»

³⁹Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.

³⁹Då ville de åter gripa honom, men han gick sin väg, undan deras händer.

⁴⁰És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.

⁴⁰Sedan begav han sig åter bort till det ställe på andra sidan Jordan, där Johannes först hade döpt, och stannade kvar där.

⁴¹És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.

⁴¹Och många kommo till honom. Och de sade: »Väl gjorde Johannes intet tecken, men allt vad Johannes sade om denne var sant.»

⁴²És sokan hivének ott õ benne.

⁴²Och många kommo där till tro på honom.