1Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
1Jag är en man som har prövat elände under hans vredes ris.
2Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
2Mig har han fört och låtit vandra genom mörker och genom ljus.
3Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
3Ja, mot mig vänder han sin hand beständigt, åter och åter.
4Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
4Han har uppfrätt mitt kött och min hud, han har krossat benen i mig.
5[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
5Han har kringskansat och omvärvt mig med gift och vedermöda.
6Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
6I mörker har han lagt mig såsom de längesedan döda.
7Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
7Han har kringmurat mig, så att jag ej kommer ut, han har lagt på mig tunga fjättrar.
8Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
8Huru jag än klagar och ropar, tillstoppar han öronen för min bön.
9Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
9Med huggen sten har han murat för mina vägar, mina stigar har han gjort svåra.
10Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
10En lurande björn är han mot mig, ett lejon som ligger i försåt.
11Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
11Han förde mig på villoväg och rev mig i stycken, förödelse lät han gå över mig.
12Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
12Han spände sin båge och satte mig upp till ett mål för sin pil.
13Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
13Ja, pilar från sitt koger sände han in i mina njurar.
14Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
14Jag blev ett åtlöje för hela mitt folk en visa för dem hela dagen.
15Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
15Han mättade mig med bittra örter, han gav mig malört att dricka.
16És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
16Han lät mina tänder bita sönder sig på stenar, han höljde mig med aska.
17És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
17Ja, du förkastade min själ och tog bort min frid; jag visste ej mer vad lycka var.
18És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
18Jag sade: »Det är ute med min livskraft och med mitt hopp till HERREN.»
19Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
19Tänk på mitt elände och min husvillhet, på malörten och giftet!
20Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
20Stadigt tänker min själ därpå och är bedrövad i mig.
21Ezt veszem szívemre, azért bízom.
21Men detta vill jag besinna, och därför skall jag hoppas:
22Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
22HERRENS nåd är det att det icke är ute med oss, ty det är icke slut med hans barmhärtighet.
23Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
23Den är var morgon ny, ja, stor är din trofasthet.
24Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
24HERREN är min del, det säger min själ mig; därför vill jag hoppas på honom.
25Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
25HERREN är god mot dem som förbida honom, mot den själ som söker honom.
26Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
26Det är gott att hoppas i stillhet på hjälp från HERREN.
27Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
27Det är gott för en man att han får bära ett ok i sin ungdom.
28Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
28Må han sitta ensam och tyst, när ett sådant pålägges honom.
29Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
29Må han sänka sin mun i stoftet; kanhända finnes ännu hopp.
30Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
30Må han vända kinden till åt den som slår honom och låta mätta sig med smälek.
31Mert nem zár ki örökre az Úr.
31Ty Herren förkastar icke för evig tid;
32Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
32utan om han har bedrövat, så förbarmar han sig igen, efter sin stora nåd.
33Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
33Ty icke av villigt hjärta plågar han människors barn och vållar dem bedrövelse.
34Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
34Att man krossar under sina fötter alla fångar i landet,
35Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
35att man vränger en mans rätt inför den Högstes ansikte,
36Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
36att man gör orätt mot en människa i någon hennes sak, skulle Herren icke se det?
37Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
37Vem sade, och det vart, om det ej var Herren som bjöd?
38A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
38Kommer icke från den Högstes mun både ont och gott?
39Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]
39Varför knorrar då en människa här i livet, varför en man, om han drabbas av sin synd?
40Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
40Låtom oss rannsaka våra vägar och pröva dem och omvända oss till HERREN.
41Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
41Låtom oss upplyfta våra hjärtan, såväl som våra händer, till Gud i himmelen.
42Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
42Vi hava varit avfälliga och gensträviga, och du har icke förlåtit det.
43Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
43Du har höljt dig i vrede och förföljt oss, du har dräpt utan förskoning.
44Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
44Du har höljt dig i moln, så att ingen bön har nått fram.
45Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
45Ja, orena och föraktade låter du oss stå mitt ibland folken.
46Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
46Alla våra fiender spärra upp munnen emot oss.
47Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
47Faror och fallgropar möta oss fördärv och skada.
48Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
48Vattenbäckar rinna ned från mitt öga för dottern mitt folks skada.
49Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
49Mitt öga flödar utan uppehåll och förtröttas icke,
50Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
50till dess att HERREN blickar ned från himmelen och ser härtill.
51Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
51Mitt öga vållar mig plåga för alla min stads döttrars skull.
52Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
52Jag bliver ivrigt jagad såsom en fågel av dem som utan sak äro mina fiender.
53Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
53De vilja förgöra mitt liv här i djupet, de kasta stenar på mig.
54Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
54Vatten strömma över mitt huvud, jag säger: »Det är ute med mig.»
55Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
55Jag åkallar ditt namn, o HERRE, har underst i djupet.
56Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
56Du hör min röst; tillslut icke ditt öra, bered mig lindring, då jag nu ropar.
57Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
57Ja, du nalkas mig, när jag åkallar dig; du säger: »Frukta icke.»
58Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
58Du utför, Herre, min själs sak, du förlossar mitt liv.
59Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
59Du ser, HERRE, den orätt mig vederfares; skaffa mig rätt.
60Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
60Du ser all deras hämndgirighet, alla deras anslag mot mig.
61Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
61Du hör deras smädelser, HERRE, alla deras anslag mot mig.
62Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
62Vad mina motståndare tala och tänka ut är beständigt riktat mot mig.
63Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
63Akta på huru de hava mig till sin visa, evad de sitta eller stå upp.
64Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
64Du skall giva dem vedergällning, HERRE, efter deras händers verk.
65Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
65Du skall lägga ett täckelse över deras hjärtan; din förbannelse skall komma över dem.
66Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!
66Du skall förfölja dem i vrede och förgöra dem, så att de ej bestå under HERRENS himmel.