¹Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

¹Tänk, HERRE, på vad som har vederfarits oss skåda ned och se till vår smälek.

²A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

²Vår arvedel har kommit i främlingars ägo, våra hus i utlänningars.

³Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

³Vi hava blivit värnlösa, vi hava ingen fader; våra mödrar äro såsom änkor.

⁴Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

⁴Vattnet som tillhör oss få vi dricka allenast för penningar; vår egen ved måste vi betala.

⁵Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

⁵Våra förföljare äro oss på halsen; huru trötta vi än äro, unnas oss dock ingen vila.

⁶Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

⁶Vi hava måst giva oss under Egypten, under Assyrien, för att få bröd till att mätta oss med.

⁷Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

⁷Våra fäder hava syndat, de äro icke mer, vi måste bära deras missgärningar.

⁸Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

⁸Trälar få råda över oss; ingen finnes, som rycker oss ur deras våld.

⁹Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

⁹Med fara för vårt liv hämta vi vårt bröd, bärga det undan öknens svärd.

¹⁰Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

¹⁰Vår hud är glödande såsom en ugn, för brännande hungers skull.

¹¹Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

¹¹Kvinnorna kränkte man i Sion, jungfrurna i Juda städer.

¹²A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

¹²Furstarna blevo upphängda av deras händer, för de äldste visade de ingen försyn.

¹³Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

¹³Ynglingarna måste bära på kvarnstenar, och gossarna dignade under vedbördor.

¹⁴A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

¹⁴De gamla sitta icke mer i porten, de unga hava upphört med sitt strängaspel.

¹⁵Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

¹⁵Våra hjärtan hava icke mer någon fröjd i sorgelåt är vår dans förvandlad.

¹⁶Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

¹⁶Kronan har fallit ifrån vårt huvud; ve oss, att vi syndade så!

¹⁷Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

¹⁷Därför hava ock våra hjärtan blivit sjuka, därför äro våra ögon förmörkade,

¹⁸A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

¹⁸för Sions bergs skull, som nu ligger öde, så att rävarna ströva omkring därpå.

¹⁹Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

¹⁹Du, HERRE, tronar evinnerligen; din tron består från släkte till släkte.

²⁰Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

²⁰Varför vill du för alltid förgäta oss, förkasta oss för beständigt?

²¹Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

²¹Tag oss åter till dig, HERRE, så att vi få vända åter; förnya våra dagar, så att de bliva såsom fordom.

²²Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

²²Eller har du alldeles förkastat oss? Förtörnas du på oss så övermåttan?