¹Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

¹En vallfartssång; av David. Jag gladdes, när man sade till mig: »Vi skola gå till HERRENS hus.»

²Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

²Våra fötter fingo träda in i dina portar, Jerusalem,

³Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

³Jerusalem, du nyuppbyggda stad, där hus sluter sig väl till hus,

⁴A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

⁴dit stammarna draga upp, HERRENS stammar, efter lagen för Israel, till att prisa HERRENS namn.

⁵Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.

⁵Ty där äro ställda domarstolar, stolar för Davids hus.

⁶Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!

⁶Önsken Jerusalem frid; ja, dem gånge väl, som älska dig.

⁷Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

⁷Frid vare inom dina murar, välgång i dina palats!

⁸Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

⁸För mina bröders och vänners skull vill jag tillsäga dig frid.

⁹Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

⁹För HERRENS, vår Guds, hus' skull vill jag söka din välfärd.