¹Grádicsok éneke.

¹En vallfartssång. Tänk, HERRE, David till godo, på allt vad han fick lida,

²A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

²han som svor HERREN en ed och gjorde ett löfte åt den Starke i Jakob;

³Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

³»Jag skall icke gå in i den hydda där jag bor, ej heller bestiga mitt viloläger,

⁴Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

⁴jag skall icke unna mina ögon sömn eller mina ögonlock slummer,

⁵Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

⁵förrän jag har funnit en plats åt HERREN, en boning åt den Starke i Jakob.»

⁶Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

⁶Ja, vi hörde därom i Efrata, vi förnummo det i skogsbygden.

⁷Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

⁷Låtom oss gå in i hans boning, tillbedja vid hans fotapall.

⁸Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

⁸Stå upp, HERRE, och kom till din vilostad, du och din makts ark.

⁹Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

⁹Dina präster vare klädda i rättfärdighet, och dina fromma juble.

¹⁰Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

¹⁰För din tjänare Davids skull må du icke visa tillbaka din smorde.

¹¹Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

¹¹HERREN har svurit David en osviklig ed, som han icke skall rygga: »Av ditt livs frukt skall jag sätta konungar på din tron.

¹²Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

¹²Om dina barn hålla mitt förbund och hålla mitt vittnesbörd, som jag skall lära dem, så skola ock deras barn till evig tid få sitta på din tron.

¹³Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

¹³Ty HERREN har utvalt Sion, där vill han hava sin boning.

¹⁴Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

¹⁴Detta är min vilostad till evig tid; här skall jag bo, ty till detta ställe har jag lust.

¹⁵Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

¹⁵Dess förråd skall jag rikligen välsigna, åt dess fattiga skall jag giva bröd till fyllest.

¹⁶Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

¹⁶Dess präster skall jag kläda i frälsning, och dess fromma skola jubla högt.

¹⁷Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

¹⁷Där skall jag låta ett horn skjuta upp åt David; där har jag rett till en lampa åt min smorde.

¹⁸Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

¹⁸Hans fiender skall jag kläda i skam, men på honom skall hans krona glänsa.»