¹Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

¹För sångmästaren, efter »Morgonrodnadens hind»; en psalm av David.

²Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

²Min Gud, min Gud, varför har du övergivit mig? Jag brister ut och klagar, men min frälsning är fjärran.

³Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

³Men Gud, jag ropar om dagen, men du svarar icke, så ock om natten, men jag får ingen ro.

⁴Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

⁴Och dock är du den Helige, den som tronar på Israels lovsånger.

⁵Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

⁵På dig förtröstade våra fäder; de förtröstade, och du räddade dem.

⁶Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

⁶Till dig ropade de och blevo hulpna; på dig förtröstade de och kommo icke på skam.

⁷De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

⁷Men jag är en mask, och icke en människa, till smälek bland män, föraktad av folket.

⁸A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

⁸Alla som se mig bespotta mig; de spärra upp munnen, de skaka huvudet:

⁹Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

⁹»Befall dig åt HERREN! Han befrie honom, han rädde honom, ty han har ju behag till honom.»

¹⁰Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

¹⁰Ja, det var du som hämtade mig ut ur moderlivet och lät mig vila trygg vid min moders bröst.

¹¹Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

¹¹På dig är jag kastad allt ifrån modersskötet; du är min Gud allt ifrån min moders liv.

¹²Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

¹²Var icke långt ifrån mig, ty nöd är nära, och det finnes ingen hjälpare.

¹³Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

¹³Tjurar i mängd omgiva mig, Basans oxar omringa mig.

¹⁴Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

¹⁴Såsom glupande och rytande lejon spärrar man upp gapet mot mig.

¹⁵Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

¹⁵Jag är lik vatten som utgjutes, alla mina leder hava skilts åt; mitt hjärta är såsom vax, det smälter i mitt liv.

¹⁶Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

¹⁶Min kraft är förtorkad och lik en lerskärva, min tunga låder vid min gom, och du lägger mig i dödens stoft.

¹⁷Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

¹⁷Ty hundar omgiva mig; de ondas hop har kringränt mig, mina händer och fötter hava de genomborrat.

¹⁸Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

¹⁸Jag kan räkna alla mina ben; de skåda därpå, de se med lust på mig.

¹⁹Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

¹⁹De dela mina kläder mellan sig och kasta lott om min klädnad.

²⁰De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

²⁰Men du, HERRE, var icke fjärran; du min starkhet, skynda till min hjälp.

²¹Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

²¹Rädda min själ från svärdet, mitt liv ur hundarnas våld.

²²Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

²²Fräls mig från lejonets gap. Ja, du bönhör mig och räddar mig undan vildoxarnas horn.

²³Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

²³Då skall jag förkunna ditt namn för mina bröder, mitt i församlingen skall jag prisa dig:

²⁴Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

²⁴I som frukten HERREN, loven honom; ären honom, alla Jakobs barn, och bäven för honom, alla Israels barn.

²⁵Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

²⁵Ty han föraktade icke den betrycktes elände och höll det icke för en styggelse; han fördolde icke sitt ansikte för honom, och när han ropade, lyssnade han till honom.

²⁶Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

²⁶Genom dig skall min lovsång ljuda i den stora församlingen; mina löften får jag infria inför dem som frukta honom.

²⁷Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

²⁷De ödmjuka skola äta och bliva mätta, de som söka HERREN skola få lova honom; ja, edra hjärtan skola leva evinnerligen.

²⁸Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

²⁸Alla jordens ändar skola betänka det och omvända sig till HERREN. Hedningarnas alla släkter skola tillbedja inför dig.

²⁹Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

²⁹Ty riket är HERRENS, och han råder över hedningarna.

³⁰Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

³⁰Ja, alla mäktiga på jorden skola äta och tillbedja; inför honom skola knäböja alla de som måste fara ned i graven, de som icke kunna behålla sin själv vid liv.

³¹Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

³¹Kommande ättled skola tjäna honom; man skall förtälja om Herren för ett annat släkte.

³²Man skall träda upp och förkunna hans rättfärdighet, ja, bland folk som skola födas att han har gjort det.