¹Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.

¹För sångmästaren; »Fördärva icke»; en sång av David, när Saul sände och lät bevaka hans hus för att döda honom.

²Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!

²Rädda mig, min Gud, från mina fiender, beskydda mig för mina motståndare.

³Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

³Rädda mig från ogärningsmännen, och fräls mig från de blodgiriga.

⁴Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!

⁴Ty se, de ligga i försåt för mig; grymma människor rota sig samman mot mig, utan någon min överträdelse eller synd, o HERRE.

⁵Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]

⁵Utan någon min missgärning löpa de fram och göra sig redo; vakna upp, kom mig till mötes, och se härtill.

⁶Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.

⁶Ja, du HERRE Gud Sebaot, Israels Gud, vakna och hemsök alla hedningar, hemsök utan nåd alla trolösa ogärningsmän. Sela.

⁷Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

⁷Var afton komma de tillbaka, de tjuta såsom hundar och stryka omkring i staden.

⁸Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?

⁸Se, deras mun flödar över, svärd äro på deras läppar, ty »vem skulle höra det?»

⁹Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.

⁹Men du, HERRE, ler åt dem; du bespottar alla hedningar.

¹⁰Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.

¹⁰Mot deras makt vill jag hålla mig till dig, ty Gud är min borg.

¹¹Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]

¹¹Min Gud kommer mig till mötes med sin nåd, Gud låter mig se med lust på mina förföljare.

¹²Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!

¹²Dräp dem icke, på det att mitt folk ej må förgäta det; låt dem genom din kraft driva ostadiga omkring, och slå dem ned, du vår sköld, o Herre.

¹³Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.

¹³Vart ord på deras läppar är en synd i deras mun. Må de fångas i sitt högmod, genom den förbannelse och lögn som de tala.

¹⁴Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.

¹⁴Förgör dem i vrede, förgör dem, så att de ej mer äro till; och må de förnimma att det är Gud som råder i Jakob, allt intill jordens ändar. Sela.

¹⁵Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.

¹⁵Ja, var afton komma de tillbaka, de tjuta såsom hundar och stryka omkring i staden.

¹⁶Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.

¹⁶De driva omkring efter rov; om de icke bliva mätta, så stanna de kvar över natten.

¹⁷Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ]

¹⁷Men jag vill sjunga om din makt och jubla var morgon över din nåd; ty du var för mig en borg och en tillflykt, när jag var i nöd.

¹⁸Min starkhet, dig vill jag lovsjunga, ty Gud är min borg, min nåderike Gud.