¹Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.

¹För sångmästaren, till strängaspel; av David.

²Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

²Hör, o Gud, mitt rop, akta på min bön.

³E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.

³Från jordens ända ropar jag till dig, ty mitt hjärta försmäktar; för mig upp på en klippa, som är mig alltför hög.

⁴Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.

⁴Ty du är min tillflykt, ett starkt torn mot fienden.

⁵Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.

⁵Låt mig bo i din hydda evinnerligen; under dina vingars beskärm tager jag min tillflykt. Sela.

⁶Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.

⁶Ty du, o Gud, hör mina löften, åt dem som frukta ditt namn giver du en arvedel.

⁷Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]

⁷Du förökar konungens dagar; hans år skola vara från släkte till släkte.

⁸Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ]

⁸Må han sitta på sin tron inför Gud evinnerligen; låt nåd och trofasthet bevara honom.

⁹Då skall jag lovsjunga ditt namn till evig tid, i det jag får infria mina löften dag efter dag.