¹Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.

¹För sångmästaren; en sång, en psalm. Höjen jubel till Gud, alla länder;

²Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!

²lovsjungen hans namns ära, given honom ära och pris.

³Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

³Sägen till Gud: Huru underbara äro icke dina gärningar! För din stora makts skull visa dina fiender dig underdånighet.

⁴Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

⁴Alla länder skola tillbedja och lovsjunga dig; de skola lovsjunga ditt namn. Sela.

⁵Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

⁵Kommen och sen vad Gud har gjort; underbara äro hans gärningar mot människors barn.

⁶A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

⁶Han förvandlade havet till torrt land; till fots gingo de genom floden; då gladdes vi över honom.

⁷A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

⁷Genom sin makt råder han evinnerligen, hans ögon giva akt på hedningarna; de gensträviga må icke förhäva sig. Sela.

⁸Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

⁸Prisen, I folk, vår Gud, och låten hans lov ljuda högt;

⁹A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

⁹ty han har beskärt liv åt vår själ och har icke låtit vår fot vackla.

¹⁰Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

¹⁰Ty väl prövade de oss, o Gud, du luttrade oss, såsom silver luttras;

¹¹Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

¹¹du förde oss in i fängelse, du lade en tung börda på vår rygg;

¹²Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

¹²du lät människor fara fram över vårt huvud, vi måste gå genom eld och vatten. Men du har fört oss ut och vederkvickt oss.

¹³Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

¹³Så kommer jag då till ditt hus med brännoffer, jag vill infria mina löften till dig,

¹⁴A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

¹⁴dem till vilka mina låppar öppnade sig, och som min mun uttalade i min nöd.

¹⁵Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

¹⁵Brännoffer av feta får vill jag frambära åt dig, med offerånga av vädurar; jag vill offra både tjurar och bockar. Sela.

¹⁶Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

¹⁶Kommen och hören, så vill jag förtälja för eder, I alla som frukten Gud, vad han har gjort mot min själ.

¹⁷Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

¹⁷Till honom ropade jag med min mun, och lovsång var redan på min tunga.

¹⁸Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

¹⁸Om jag hade förehaft något orätt i mitt hjärta, så skulle Herren icke höra mig.

¹⁹Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

¹⁹Men Gud har hört mig, han har aktat på mitt bönerop.

²⁰Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.

²⁰Lovad vare Gud, som icke har förkastat min bön eller vänt ifrån mig sin nåd!