¹Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

²A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

³Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

⁴Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

⁵Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

⁶Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

⁷Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

⁸Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

⁹Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

¹⁰Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

¹¹Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

¹²Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

¹³Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

¹⁴Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

¹⁵Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

¹⁶Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

¹⁷Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

¹⁸Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

¹⁹Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

²⁰A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

²¹Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

²²Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

²³Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

²⁴Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.