2Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!
3Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
5Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
6Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.
7Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.
8Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
10Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!
12Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
20Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
22Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!