1Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az õ közülük való özvegyasszonyok mellõztetnek a mindennapi szolgálatban.
1ДАР он айём, ки шогирдон зиёд мешуданд, яҳудиёни юнонизабон аз яҳудиёни ибронизабон шикоят карданд, ки бевазанони онҳо дар тақсими ризқи ҳаррӯза бе баҳра мемонанд.
2Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk.
2Он дувоздаҳ нафар ҷамоати шогирдонро даъват намуда, гуфтанд: «Шоиста нест» ки мо каломи Худоро тарк карда, ба хизмати таъмини ризқу рӯзӣ машғул шавем;
3Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.
3«Пас, эй бародарон, ҳафт одами некном ва пур аз Рӯҳулкудс ва пурҳикматро аз миёни ҳуд интихоб намоед, то ки онҳоро ба ин ҳизмат таъин кунем;
4Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.
4«Лекин мо бо дуо ва бо таълими каломи Худо машгул ҳоҳем шуд».
5És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala;
5Ин таклиф ба тамоми ҷамоат маъкул шуд, ва Истефанусро, ки шахси пур аз имон ва Рӯҳулкудс буд, ва Филиппус ва Прохорус ва Никонӯр ва Тимӯн ва Парминос ва Николосро, ки аз аҳли Антиёхия буда, чанде пеш дини яҳудиро қабул карда буд, интихоб карданд;
6Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték.
6Инҳоро дар назди ҳаввориён ба по хезонданд, ва даст бар сарашон монда, дуо карданд.
7És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.
7Каломи Худо торафт интишор меефт, шумораи шогирдон дар Ерусалим бағоят меафзуд, ва бисьёре аз коҳӣнон низ ба имон тан доданд.
8István pedig teljes lévén hittel és erõvel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.
8Истефанус, ки пур аз имон ва кувват буд, дар миёни қавм аломоту мӯъҷизоти бузурге ба амал меовард.
9Elõállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, Czirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Czilicziából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala.
9Баъзе касон аз куништи ба ном либартиниён, қуриниён ва искандариён ва аз аҳли Қилиқия ва Осие бо Истефанус баҳсу мунозира карданд,
10De nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala.
10Лекин ба он ҳикмат ва Рӯҳе ки дар суҳанонаш буд, ёрои мухолифат надоштанд.
11Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk õt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen.
11Бинобар ин чанд касро водор карданд, ки бигӯянд: сМо шунидем, ки ӯ дар ҳаққи Мусо ваХудосуханони куфромез мегуфт».
12És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, magukkal ragadák õt, és vivék a tanács elé;
12Дар мнёни қавм ва пирон ва китобдонон шӯр ангехта, ба ӯ ҳуҷум оварданд ва ӯро дастгир карда, ба шурои пирон бурданд.
13És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szûnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen:
13Шоҳидони козибро пеш оварданд, ва онҳо гуфтанд: «Ин шахс ҳамеша ба муқобили ин макони муқаддас ва ба муқобили Таврот суханони куфромез мегӯяд;
14Mert hallottuk, a mint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és megváltoztatja a czerimóniákat, melyeket adott nékünk Mózes.
14«Зеро шунидем, ки ӯ мегуфт: "Исои Носирй ин маконро хароб хоҳад кард ва русумеро, ки Мусо ба мо супурдааст, тағьир ҳоҳад дод"».
15És szemeiket reá vetvén a tanácsban ûlõk mindnyájan, [olyannak] láták az õ orczáját, mint egy angyalnak orczáját.
15Ҳамаи касоне ки дар шӯрои пирон нишаста буданд, бар ӯ назар андохта, диданд» ки чеҳраи ӯ монанди чеҳраи фаришта буд.